Befutott a Tisza-kampánydal is: három lovas meg a „tömeg” épp megrohanná a Gresham-palotát, mire felbőg a kőoroszlán

Mi az az eszköz, amit minden kormányváltást ígérő formáció feltétlenül bevet aktuális és egyetlen célja megvalósítása érdekében? Nyilván akad több is, de hétfő óta bizonyosan tudjuk, hogy

Kezdődött a nem-hivatalos ellenzéki, ám azóta is fel-feltűnő, a tipikus körúton belüli Orbán-fóbiás liberálisok archetípusát bemutató Nem tetszik a rendszer című alkotással, befutott később például Karácsony Gergely kampánydala is, legutóbb pedig  a Hatalom a népé! felkiáltással Márki-Zay Péter tett közzé egy Patti Smith-koppintást: mind a zene, mind a klip „kölcsönzött” volt. 

az efféle, „enyhén” klisés sorok pedig igencsak furcsán csengenek ma, tekintve a 2022 áprilisi választási eredményt: „mi most együtt összefogunk, és véget ér az őrület”.

És most befutott a Tisza Párt himnusza is, ők sem bírták ki. Ráadásul szintén elcsenték valahonnan, egész pontosan Skandináviából. Persze lehet, fatális véletlen. De aligha. (Milyen érdekes! Ezek az ellenzéki formációk valahogy mindig szinte mindent külföldről merítenek, legyen az kampánydal vagy finanszírozás?)

Az efféle művek megítélése persze mindig szubjektív, de az eddigi visszajelzések alapján ez a darab sem sikerült valami jól – túl azon, hogy szerintünk se.

Egy férfi látványosan nemzeti színekkel díszítve (hello, Magyar Péter-rajongó belvárosi értelmiség!) dobol egy sziklán, aztán egy nő lovagol a pusztán, majd egy fehér ruhás fiatal csaj meg egy srác összebandázik egy pár vasúti meg ipari területeken, elkezdenek menetelni, a lovasok össze-vissza lovagolnak, a fehérbe öltözött formák mögött beindul az össze-vissza vonulás, egyszer csak az egyik lovas megáll a város felett, majd a vonulás eléri Budapestet,

Gondolom, itt érhet össze a nemzeti karakter kihangsúlyozása és a kommunista, „vegyük el a gazdagok pénzét” jellegű üzenet, aminek történelmi előzményeit most ne is boncolgassuk, hiszen mire ezen elkezdhetnénk morfondírozni,

Ami azonban igazán fájdalmas az egészben, az Nagy Ervin stúdiós megoldásokkal egyáltalán hallgathatóvá fazonírozott hangja (tudjuk, hogyan énekel egyébként), a fájdalmas modorosság, no meg az elképesztően klisés, egybites üzenetek. Csak néhány kiragadott példa:

Egy: egy asztalhoz egy nép nem tud leülni, ez képzavar, másrész, ha a parlamentre gondolunk, ott a nép által 2022 áprilisában megválasztott képviselők vannak most is. Jövő tavasszal dettó dönthet a nép, ahogy 1990 óta rendszeresen megteheti. Fake news!

Ez a sor azért kiváló, mert a Tisza Párt pont ennyit ígér. Ha ők szerzik meg a hatalmat (nyilván nem a nép, kedves rajongók!), akkor ez egy „jobb ország” lesz. Ennyi. Aki pedig a részletekre kíváncsi, azt kapja, amit Gulyás Márton vagy a telexesek. Csak ők ezt nyilván nem bánják.

„Rájártak a kenyerünkre, romlást hoztak a földünkre.”

Vagy kimásolták valami ötvenes évekbeli Dózsa György-versikéből? Nehéz feladvány.

„Új tavasz éled, szirmot hajt! A rabság tornyai dőlnek majd!”

Fájdalmasan kierőszakolt rím, értelmetlen kép. Ugyanakkor ennek kapcsán mégis érdemes rámutatni egy újabb hasonlóságra a Tisza-kampánydal és elődei között:

egész egyszerűen azért, mert nem fedi a valóságot. Ráadásul unalmas. Persze lehet tolni, ez egy szabad ország, mindent lehet, csak a hatását tekintve lelkes ellenzéki polgártársaimnak az eddigi választási eredményeket ajánlanám figyelmébe.

A kampányklip amúgy itt megtekinthető: