Azzal uszítanak, hogy mi uszítunk

„»Vigyázzatok, mert a népharag, ha utolér titeket, az fájni fog, és lehet, hogy nyolc napon túl is« – így fejezte ki a minap egy ellenzéki szimpatizáns, hogy nem ért velünk egyet. A képen, ami alá odaszerkesztette szerinte kellőképpen becsomagolt gyűlöletének verbális kitüremkedését, Dézsy Zoltán filmrendező, Fricz Tamás politikai elemző, Máthé Áron történész és jómagam szerepeltünk, egy tartalmas beszélgetésre hívtuk föl az érdeklődők figyelmét. Rólunk állította azt a felhevült aktivista, hogy hazudozunk és uszítjuk az embereket, miután elküldött bennünket melegebb éghajlatra és munkanélküliséget jósolt mindannyiónknak. 

Általában egyetértek azzal, hogy kommenteket elvből nem olvas az, aki ügyel mentális egészségére, most azért tennék mégis kivételt, mert tökéletesen leképezi az idézett fenyegetés azt a vállalhatatlan nyelvpolitikai irányváltást, ami Magyar Péter viselkedését jellemzi mindazokkal szemben, akik nem azt gondolják a világról, mint ő.

Vizsgáljuk meg tehát, mi terjed fékezhetetlenül az internet bugyraiban. Ha a megjegyzés keletkezéstörténetét megkapargatjuk kicsit, nyilvánvaló, hogy a promotált műsort nem látta a kommentelő, bejegyzése előbb keletkezhetett, mint a beszélgetés első sugárzása. Számára nem kell tehát konkrét eset, bizonyíték annak alátámasztására, hogy mi hazudunk és uszítunk. Számára ez evidencia, mivel a képen szereplők köztudottan támogatják a kormány politikáját megszólalásaikban, míg az ellenzékkel szemben kifejezetten kritikusak. Ennyi elég a balliberális hamis tudatnak, hogy minden megnyilvánulásukat propagandának minősítse, vagyis hazugságnak, néphülyítésnek, uszításnak. Függetlenül attól, éppen miről esik szó közöttük, milyen állást foglalnak éppen a közérdeklődésre számottartó kérdésekben, az csak hamis és ártó szándékú lehet.

Ez a primitív szemlélet nem csupán azért veszélyes, mert méltatlan indulatokat korbácsol fel a propagandistáknak titulált szereplőkkel szemben, hanem eleve kizár minden vitát a kormánypárti és az ellenzéki álláspontok között, eleve csak a kormányellenes véleményeket minősítve igaznak és relevánsnak. Ennél még az is demokratikusabb, ha a mai politikai vitákat a kormánypropaganda és az idegen érdekeket kiszolgáló, idegen zsoldban álló ellenzéki propaganda harcaként fogjuk föl. Az igazi persze az lenne, ha mindenki belátná, hogy egymástól markánsan különböző világértelmezések nagyon különböző problémákat helyeznek a viták középpontjába, sokszor érzi úgy mindkét oldal, mintha nem ugyanabban a valóságban élnénk, és így sokszor homlokegyenest ellenkező megoldásokat tartanak üdvözítőnek, közjónak és nemzeti érdeknek a választópolgárok különböző csoportjai.”

Nyitókép: Képernyőfotó

***