A baj nem most kezdődött hirtelenjében, érdemes visszanézni egy kicsit, méghozzá a rendszerváltozás utáni korszak egyik leghorrorisztikusabb időszakára.
Az Antall–Boross-kormányok után az istenadta nép zavarában visszahozta a komancsokat. És ha ez nem lett volna elég, még az SZDSZ-t is megkaptuk a púpunkra. Külső szemlélő számára viszonylag váratlanul, hiszen a villámgyorsan szocialistává vedlettek egymagukban is kellő felhatalmazást kaptak a hatalom gyakorlásához, ráadásul a colos ember is kijelentette, hogy ők aztán a Horn Gyufáékkal egy tányérból ugyan sosem, ami logikus is lett volna, hiszen ők voltak ugye a legádázabb antikommunisták, amit egy ideig sokan be is vettünk, szavazatok ezreit pazarolva rájuk. Ehhez képest pár nappal később már bent vigyorogtak a koalícióban, újabb sötét időket hozva a szerencsétlen hazára.
Irgalmatlan kótyavetye kezdődött, de a szakértő tettestársak annyira fogalmatlannak bizonyultak, hogy ennek ellenére bevetették a „baloldali” csodafegyvert és jöttek az úgynevezett megszorító intézkedések. Magyarul a népnyúzás. Na, ennek volt emblematikus figurája a haladó közgazdászok félistene, a borzalmas Bokros Lajos. És vele az ő hírhedt, tömegeket megszomorító, megalázó és megnyomorító csomagja, amelynek az egyik első megnyilvánulási formája lett a gyed megszüntetése. Úgy tűnt el, mintha itt sem lett volna.