A lakás bérleti díja 1400-4000 eurót éget el havonta. Igaz, hogy háromból két helyi saját otthonban lakik, de a maradék egyharmadnak ki kell fizetnie ezt a nagyjából fél-másfél millió forintos költséget.
Mi magyarok valóban sokkal kevesebbet »fogyasztunk«, de nem azért, mert az átlag magyar az utcán alszik, hanem azért, mert nálunk az állampolgárok túlnyomó többsége saját ingatlanban lakik (azaz nulla forint bérleti díjat fizet), és aki bérelne, ő is a töredékét fizeti a luxemburgi értéknek még akkor is, ha (ahogyan ezt az AIC mutató megteszi) korrigálunk is az általános árszintek eltérésével.
A lakbér kapcsán fontos beszélni még az AIC egy érdekes statisztikai komponenséről, az imputált költségekről is. Hogy az életminőséget mérje, így a mutató azoknál is számol bérleti díjjal, akik saját ingatlanban élnek – ez az imputált ingatlan-bérleti díj. Azaz a magyar fogyasztás részben azért nagyon alacsony, mert sokkal olcsóbb nálunk ingatlant bérelni, mint már országokban.
A lakbérek imputálásának van egy további komoly csökkentő hatása a magyar »fogyasztásra«, ez pedig ugyancsak következik abból a tényből, hogy nálunk roppant magas a saját ingatlanok aránya. Egy tipikus magyar család ugyanis a jövedelmének egy NAGYON JELENTŐS (jellemzően több éves TELJES keresetét egy házaspárnak) részét költi lakásvásárlásra. Ezek a kiadások bár elsődlegesen meghatározzák az életszínvonalunkat, az AIC mutatónak NEM RÉSZEI. Hiszen az ilyen kiadás a statisztika szerint nem fogyasztás, hanem beruházás. Bár ez a statisztikai megkülönböztetés sok szempontból valóban lényeges, azt gondolom, hogy nevetséges azt gondolni, hogy bármilyen következtetést le tudunk vonni a magyar családok életminőségére és képesek vagyunk összevetni a tényleges fogyasztásunkat másokéval, ha a kereső éveink LEGJELENTŐSEBB kiadását egyszerűen nem vesszük figyelembe. Magyarul az AIC szerinti szegénységünk egyik fő oka az, hogy míg a nyugati társadalmak lakást brutális áron bérlő állampolgárainak ilyen kiadásait figyelembe veszik, mint az életszínvonal és a fogyasztás része, addig a jellemzően saját ingatlanban lakó magyarok lakhatással kapcsolatos költségeit ignorálják.
Akinek gyermekei vannak, na neki aztán valóban mélyen bele kell nyúlni a zsebükbe, ha nem tudnak állami óvodában helyet találni. Egy magán óvoda havi költsége ugyanis 600 és 1800 euró (negyed-háromnegyed millió forint) gyermekenként.