Mi magyarok valóban sokkal kevesebbet „fogyasztunk”, de nem azért, mert az átlag magyar az utcán alszik.
„Az elmúlt hónapok slágertémája, hogy a magyarok nagyon szegények, hiszen még az Eurostat mindenható AIC indikátora is világosan megmutatja, hogy kevesebbet vásárlunk, mint a bolgárok kivételével bárki az Európai Unióban.
Sokáig viccnek gondoltam, hogy bárki azért panaszkodik, mert túl keveset költ. Ha néha valaki ezzel a mutatóval jött, hogy bizonyítsa, milyen komoly gondok vannak, én jellemzően azt mondtam, hogy OK, akkor vegyen meg tőlem egy rohadt banánt egymilliárd dollárért, és máris nekünk lesz a legjobb AIC mutatónk a világon. A zseniális szakértők persze nem értették szarkasztikus megjegyzésemet, mert nem értették, hogy ez a mutató egyáltalán mit jelent.
Bár az AIC mutató egy korrekt indikátornak tűnik egyes országok lakóinak életminőségét összevetni, ha kicsit is gondolkozunk a működésén, akkor könnyen rájöhetünk, hogy mégsem az.
Az AIC mutató alapján Európa legszuperebb helye Luxemburg. A csöppnyi állam lakói 2023-ban 36 százalékkal többet fogyasztottak, mint az átlag európai. Ki ne akarna ott élni?
De nézzük meg, hogy mire megy el a luxemburgiak pénze?
A lakás bérleti díja 1400-4000 eurót éget el havonta. Igaz, hogy háromból két helyi saját otthonban lakik, de a maradék egyharmadnak ki kell fizetnie ezt a nagyjából fél-másfél millió forintos költséget.
Mi magyarok valóban sokkal kevesebbet »fogyasztunk«, de nem azért, mert az átlag magyar az utcán alszik, hanem azért, mert nálunk az állampolgárok túlnyomó többsége saját ingatlanban lakik (azaz nulla forint bérleti díjat fizet), és aki bérelne, ő is a töredékét fizeti a luxemburgi értéknek még akkor is, ha (ahogyan ezt az AIC mutató megteszi) korrigálunk is az általános árszintek eltérésével.
A lakbér kapcsán fontos beszélni még az AIC egy érdekes statisztikai komponenséről, az imputált költségekről is. Hogy az életminőséget mérje, így a mutató azoknál is számol bérleti díjjal, akik saját ingatlanban élnek – ez az imputált ingatlan-bérleti díj. Azaz a magyar fogyasztás részben azért nagyon alacsony, mert sokkal olcsóbb nálunk ingatlant bérelni, mint már országokban.
A lakbérek imputálásának van egy további komoly csökkentő hatása a magyar »fogyasztásra«, ez pedig ugyancsak következik abból a tényből, hogy nálunk roppant magas a saját ingatlanok aránya. Egy tipikus magyar család ugyanis a jövedelmének egy NAGYON JELENTŐS (jellemzően több éves TELJES keresetét egy házaspárnak) részét költi lakásvásárlásra. Ezek a kiadások bár elsődlegesen meghatározzák az életszínvonalunkat, az AIC mutatónak NEM RÉSZEI. Hiszen az ilyen kiadás a statisztika szerint nem fogyasztás, hanem beruházás. Bár ez a statisztikai megkülönböztetés sok szempontból valóban lényeges, azt gondolom, hogy nevetséges azt gondolni, hogy bármilyen következtetést le tudunk vonni a magyar családok életminőségére és képesek vagyunk összevetni a tényleges fogyasztásunkat másokéval, ha a kereső éveink LEGJELENTŐSEBB kiadását egyszerűen nem vesszük figyelembe. Magyarul az AIC szerinti szegénységünk egyik fő oka az, hogy míg a nyugati társadalmak lakást brutális áron bérlő állampolgárainak ilyen kiadásait figyelembe veszik, mint az életszínvonal és a fogyasztás része, addig a jellemzően saját ingatlanban lakó magyarok lakhatással kapcsolatos költségeit ignorálják.
Akinek gyermekei vannak, na neki aztán valóban mélyen bele kell nyúlni a zsebükbe, ha nem tudnak állami óvodában helyet találni. Egy magán óvoda havi költsége ugyanis 600 és 1800 euró (negyed-háromnegyed millió forint) gyermekenként.
Mi magyarok itt is sokkal kevesebbet fogyasztunk, elsősorban az állami óvodák lehetősége miatt.
A magániskola pedig havi 1000-1500 eurót visz el, ami nagyjából félmillió forint gyermekenként.
Mi magyarok itt is »botrányosan keveset« fogyasztunk.
Dobjunk ehhez hozzá átlagosan 250 euró (azaz százezer forint) rezsiköltséget is, ha Luxemburgban élünk.
Nálunk ez is jóval kevesebb. És mielőtt bárki azzal jönne, hogy az AIC korrigál az árak eltérésével, hagy mondjam el, hogy ezt lehetetlen jól megtenni, és pont itt látszik, hogy miért. A magyar árszint mutatóba ugyanis az EU legalacsonyabb gáz- és áramára nagyon alacsony súllyal kerül bele – pontosan azért, mert az állami garancia miatt olcsón kapjuk. Azaz a roppant kedvező árral bíró termékek és szolgáltatások fogyasztásának súlya is kevesebb lesz.
Magyarul az AIC mutató alacsony voltának egyik oka pontosan az, hogy mi rezsicsökkentett áron kapjuk az energiát. És ez az oka annak, hogy mindenkinek felajánlom az egymilliárd dolláros rohadt banánt, akit az alacsony AIC mutatónk zavar.”
Nyitókép: Oláh Tibor/MTI
Ezt is ajánljuk a témában
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter kedden „2025 a családok és a kkv-k éve” címmel sajtótájékoztatót tartott. A tárcavezető abban bízik, hogy az idei év már jobb lesz, mint a tavalyi.
***
Az is kiderült, hogy egy újabb kormány csak tetézné a bajt.
Nem finomkodott Mark Rutte.
Luxemburg köszöni, de nem kér az ukrajnai katonai misszióból – a nagyhercegség inkább műholdakban és logisztikában látja szerepét.
A most közöltnél nagyobb csökkenést csak a koronavírus idején regisztráltak a gyárak.
Korántsem arról van szó, hogy a magyaroknak nincs mit elfogyasztaniuk. Sőt!
Hallották? Azt zengi a média, hogy keveset költünk, amiből látszik, hogy szegény az ország. Pedig az egy főre jutó fogyasztásnak semmi köze a szegénységhez. Szalai Piroska írása.
Bízunk benne, hogy a bíróság a lehető legszigorúbb büntetéssel fogja sújtani a gyermekgyilkost – fogalmazott a kormánybiztos.
Nehéz helyzetben van a háborúban álló ország.
