Jézus és Fábry között egyebek mellett az a különbség, hogy utóbbinak sokáig értették a poénjait

„Amúgy az az igazán kib@sz0ttul szomorú, hogy Fábry évtizedek után először újra, ha kissé ódivatúan is, de tényleg vicces volt. Helyén volt a hangsúly, a hanglejtés, a ritmus, a kikacsintás, igazi régi iskola (szerintem öniróniával átitatott), jól érzékelhető idézőjel az »ezektől semmit« körül. (Ami persze örök, anekdotikus kulturális referencia úgy nagyjából mindig óta, Latabárnak ugyanolyan jól állhatott, mint Kabosnak, Csortosnak vagy Hofinak, én esküszöm, egy pillanatra fekete-fehérben láttam a jelenetet.)
De annyira nem néz ki Fábryból komolyan művelt, úgynevezett humort már senki se jobbról, se balról, annyira humortalan (vagy ami méltatlanabb: rossz humorú) boomernek tartják, hogy mindenki komolyan vette a vérbe', ahogy azt kell: telibe, szó szerint. És akkor idéznék egy számomra fontos embertől: »Szegény csóka, egész életében egyetlen poénját se értette senki, nála szomorúbban nem is ment senki a keresztre.«
Jézus és Fábry között egyebek mellett az a különbség, hogy utóbbinak sokáig értették a poénjait, de olyan régóta nem vicces, hogy már fel sem tűnik, amikor történetesen az.
[Csak mert ez is napok óta böki a bögyömet, meg szerettem volna adni egy lehetőséget, hogy akadjon, akinek nem tűnik fel, hogy az irónia jelen posztban sem az irónok földje.]”

Nyitókép:Mandiner/Ficsor Márton