Vegyük tudomásul: itthon legalább olyan jó orvosnak lenni, mint nyugaton! – Merkely Béla a Mandinernek

Mivel érvelne egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak: miért érdemes Magyarországon orvosnak lenni?
Semmivel nem rosszabb ma orvosnak lenni Magyarországon, mint a fejlett nyugat-európai országokban. Sőt. Sokat járok külföldre, és azt tapasztalom, hogy nálunk bizonyos tekintetben motiváltabbak az orvos-egészségtudományi szakmát végző kollégák. Rengeteg a lehetőség itthon: egy fiatal dönthet a gyógyítás mellett, kutathat vagy oktathat, akár egyszerre is végezheti mindhármat. A gyógyítás fejlett technológiai szinten zajlik, a legújabb és legjobb módszerek, eszközök, gyógyszerek rendelkezésre állnak, folyamatos lehetőség van a tanulásra. Mindig azt mondom: aki orvosi, szakdolgozói pályára megy, az nemcsak szakmát, hanem hivatást választ. Tény, hogy az egészségügyben dolgozni nagy motivációs küzdelemmel is jár, és bár értelemszerűen vannak kudarcok, rengeteg a sikerélmény is, egy inspiráló hivatásról van szó. Szerintem az orvos-egészségtudomány vonatkozásában nincs olyan mértékű kiégés, mint más szakmáknál.

Mennyire nehéz most bekerülni a Semmelweisre?
Négy-ötszörös a túljelentkezés kartól függően. A cél, hogy a legtehetségesebb fiatalokat válasszuk ki, a megváltozott felvételi rendszer is ezt szolgálja. Valljuk, hogy a biológia, kémia vagy fizika alap­ismerete mellett a szakma iránti elkötelezettséget, valamint a tehetséget sokkal szélesebb skálán kell mérni. Ha valaki a sportban, kultúrában kiváló, az legalább akkora érték, mint néhány megtanult gimnáziumi anyag, a szóbeli meghallgatáson pedig a felvételiző meggyőzheti a bizottságot arról, hogy igazán elkötelezett, motivált, empatikus.

A háromévnyi tapasztalat alapján hogyan látja, mennyire vált be az alapítványi fenntartói struktúra?
Minden egyetem esetében más az ideális működési forma. A Semmelweis számára a modellváltás nagy lehetőség volt, hiszen az orvos- és egészségtudomány dinamikusan fejlődik, folyamatos kihívásokkal nézünk szembe. Az állami fenntartás alatt évről évre kellett tervezni, ami nehézséget jelentett, most viszont hétéves periódusra szól az intézményfejlesztési tervünk. További előny, hogy korábban egy helyettes államtitkár felelt az intézményért – és egyidejűleg az összes többiért is –, most pedig egy kuratórium, amely kifejezetten szakmai gré­mium, négy orvos és egy közgazdász részvételével. 

Az intézmény életében a szenátus a döntő szerv, a megválasztott rektort a kuratórium nem tudja visszahívni; a szenátus döntését hagyja jóvá a kuratórium. Nekünk tehát egyértelműen új lehetőségeket, a versenyhelyzetben jobb alkalmazkodási képességet adott az alapítványi struktúra. Az egyetem jól gazdálkodik, a bevételeket fejlesztésekbe forgatjuk vissza. A fenntartóváltás előtt, mivel az európai uniós pénzek nem csordogáltak a fővároshoz a szükséges mértékben, elavult volt az infrastruktúránk, ennek folyamatos felújítását végezzük most. Amióta rektor vagyok, több mint 
a duplájára nőtt a külföldi hallgatók száma, és 30-40 százalékkal emelkedett a magyar hallgatói létszám is, kezdjük tehát kinőni a kubatúrát. Ezért hozzáláttunk a meglévő épületek rekonstrukció­jához, valamint újak építéséhez. Többek között megkezdődött a második Elméleti Oktatási Központ fejlesztése, idén adjuk át a Nemzeti Orvosi Innovációs Központot, és bővül a zászlóshajónak számító Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika területe.

Most mégis a modellváltás miatt kell az Európai Unió ellen pereskednie, miután lényegében kizárták onnan az alapítványi formában működő hazai egyetemeket.
Tegyük világossá: az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak a magyar kormánnyal van vitája. E vita következményeként egy harmadik felet, egy több mint 250 éve működő, autonóm, a kormány döntéseire semmilyen befolyással nem bíró intézményt hoznak hátrányos helyzetbe azzal, hogy kizárták az Erasmus+ és Horizont programokból. Miről is van szó? Van egy kuratórium, ahol egyetlen politikus sincs, és korábban sem volt. Kezdettől fogva Közép-Európa legnagyobb gyógyszergyárának vezérigazgatója az elnöke, a tagjai pedig az amerikai Mayo Clinic világhírű érsebészprofesszora, jómagam, a szenátus által megválasztott rektor, valamint két másik professzor, aki a maga területén ugyancsak nagy eredményeket tett le az asztalra, egyikük egy nagy budapesti kórház főigazgatója is. A szenátus jogkörei változatlanok. Semmilyen közvetlen döntéshozói kapcsolat nincs az egyetem és a kormány között, utóbbi nem szólhat bele abba, hogy ki legyen a rektor. Ahogy mondtam, az autonómia erősödött, az akadémiai függetlenség maximális, egyetlen nyugat-európai ország nem tud jobb és szabadabb lehetőséget nyújtani.

Ennek ellenére a bizottság decemberben egyértelművé tette, még mindig nem elégszik meg a kormány által meghozott korrekciós intézkedésekkel.
Egyetlen uniós intézmény részéről sem érkezett kifogás a Semmelweis Egyetem működésével kapcsolatban. Úgy hozták meg a döntést, hogy meg sem kérdeztek minket arról, milyen változásokat jelentett nekünk a modellváltás. Az Európai Unió lényege a szabad verseny, az, hogy mindenki azonos lehetőségekkel rendelkezik. Ehhez képest az uniós döntés most hátrányosan érinti a magyar egyetemek tudományos és hallgatói közösségét. Európa egykor az egyetemek bölcsője volt. Ma nagy konkurenciát jelent az Egyesült Államok, ahol dollármilliárdokkal támogatják alapítványok az oktatási rendszert, és egyre erősebb Ázsia is, ahol pedig kormányzati forrásokat öntenek az egyetemi struktúrába, hogy növeljék a versenyképességet. Ebben a helyzetben kellene valamit felmutatnia Európának – összefogásra volna szükség, hogy a kontinensen rendelkezésre álló tudást a lehető legeredményesebben tudjuk kamatoztatni. Ehhez képest egy rendkívül méltánytalan és jogtalan döntés született, amivel szemben fel kellett lépni. A Semmelweis Egyetem a szenátus döntésével megerősítve az Európai Unió Bíróságához fordult, ahol befogadták a pert, várjuk a döntést.

Mire számít?
Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne nyerjük meg a pert. Félreértés ne essék: nem szívesen pereltük be az Európai Unió Tanácsát. De ha ötven év múlva valaki visszatekint erre az időszakra, belátja: nem volt más választása az egyetem vezetésének, mint fellépni a jogtalan döntéssel szemben. Lassan két éve, hogy benyújtottuk a keresetet, április 4-én lesz egy éve, hogy a bíróság elutasította a tanács pergátló kifogását. Az általunk előadott tényeket a tanács és a bizottság nem vitatta, nincs tehát akadálya a döntésnek, még idén meg lehet hozni.

Milyen károkat okoz a helyzet?
A legtöbb kárt a Horizont- és az egyéb kutatási pénzek befagyasztása okozza, hiszen az orvos- és egészségtudomány az egyetemek, kutatóintézetek, klinikák hálózatának közös munkáján alapszik. Ráadásul a kialakult helyzet elbizonytalanítja azokat az intézményeket, amelyek velünk akarnak együttműködni. Nincs ugyan megtiltva az együttműködés, de finanszírozás nem jár hozzá, ez a kettő pedig összemosódik a fejekben, ami súlyos reputációs károkat okoz. A rangsorokkal kapcsolatban vannak kérdőíves megkeresések, ezeken néha tapasztalható a szkeptikus hozzáállás a változások miatt, s ez a ranglistákra is hatással van. Szintén problémás, hogy a hallgatóink az Erasmus+ pályázaton nem kaphatnak finanszírozást külföldi tanulmányaikhoz, hozzánk viszont jöhetnek és jönnek is diákok.

A magyar helyettesítő program nem elegendő? A kormány szerint még jobb is, mint az Erasmus+.
Hiába van biztosítva a Pannónia ösztöndíjprogramban a finanszírozás, külön meg kell kötni az ezzel kapcsolatos minden együttműködést, és bizony eltart egy darabig, amíg elmagyarázzuk a külföldi intézményeknek, pontosan mi a helyzet. Mindeközben az Európai Unió Tanácsa is elismeri a szakmai munkánkat, hiszen év végén elfogadta azt a szakmai ajánlást, amely alapvető változásokat hozhat a szív- és érrendszeri betegségek európai kezelésében. Az Európai kardiovaszkuláris akciótervet Magyarország soros uniós elnökségének egyik kiemelkedő eredményeként tartják számon, amelynek kidolgozásában a magyar kardiológus­szakma is jelentős szerepet játszott.

Ugorjunk. Ön szerint egészségügyi válsághelyzet van Magyarországon?
Semmivel nem rosszabb a helyzet itthon, mint Nyugat-­Európában, a mi egyetemünkön szerintem még jobb is. Kifejezetten felkészült orvosi és szakdolgozói háttér áll rendelkezésre idehaza, kimagasló a betegellátás színvonala. A kelleténél több intézményben zajlik az ellátás, de csúcsteljesítményeink nekünk is vannak, hasonlóan Európa nyugati feléhez. 

Mennyire jogos vád az alulfinanszírozottság, az infrastrukturális hiányosságok és a szakemberhiány?
A GDP-arányos költés tekintetében kimagaslóan jó a magyar egészségügy teljesítőképessége – ha ötször nagyobb lenne a GDP, nyilván lehetne hosszabb és vastagabb takaróval takarózni. Ha azonban megnézzük a világ élmezőnyéhez tartozó országokat, bizonyos területeken náluk több a probléma, mint idehaza.

Például?

a Semmelweis Egyetemen ez az arány 10 százalék, így el tudjuk látni a feladatunkat. Belgiumban van olyan intézmény, ahol be kellett zárni a kardiológiai osztály egyharmadát, mert nincs elég nővér. A legnagyobb egészségügyi és gazdasági potenciállal bíró Németországban hasonló a helyzet, a Fülöp-szigetekről próbálnak nővért szerezni. Vagy nézzük a várólistákat: Magyarországon a legtöbbet az elektív ortopédiai műtétekre kell várni, amelyek nem életmentő beavatkozások. A szívgyógyá­szatban semmivel nem hosszabbak a várólisták, mint a nyugat-­európai országokban. Az akut ellátás prioritást élvez. Az infrastruktúra persze lehetne jobb, és dolgozunk azon is, hogy folyamatosan javuljon.

A legtöbb felmérés szerint viszont a magyarok egészségi állapota a legrosszabb az unióban. Hogyan lehetne rávenni a lakosságot az egészségmegőrzésre?
Hazánkban részben az életmód, részben a genetikai determináltság révén bizonyos betegségek valóban gyakrabban fordulnak elő. Mi is foglalkozunk ezzel a jelenséggel az egyetemen. Létrehoztuk az ingyenesen letölthető Semmelweis Help tünetellenőrző applikációt, melyen keresztül közérthető módon informáljuk a lakosságot. A cél, hogy bővüljenek az ismeretek a betegségek korai diagnózisával kapcsolatban. Fontos, hogy hiteles legyen a forrás, hiszen világszerte rengeteg fals információ kering az interneten. Dolgozunk azon, hogy elterjesszük az egészségesebb életmódot, és elfogadtassuk, szükség van a rendszeres szűrővizsgálatokra és az oltásokra.

Visszatérve a szakemberhiány kérdéséhez, mekkora problémát jelent most az orvoselvándorlás? A bérek rendezésével sikerült megállítani, esetleg visszafordítani a folyamatot?
Igen, a megváltozott helyzet mindenképpen újratermeli a munkaerőt, és ebben a béremelésen kívül a már részletezett javuló körülmények is szerepet játszanak. Az utóbbi öt évben 2,7-szeresére emelkedtek az orvosbérek, és nagyjából 2,2-szeresére a szakdolgozói fizetések. Az egészségügyi dolgozók az orvosok fizetésének 37 százalékát keresik, ami európai viszonylatban elfogadhatónak számít – különösen, ha azt vesszük, hogy Budapestet leszámítva a megélhetési költségek is kedvezőbbek. Az orvoselvándorlás mértéke 2007–2008 környékén tetőzött, majd a 2010-es évek közepére, tehát már a béremelést megelőzően jelentősen csökkent, a fizetések rendezése óta pedig más országokhoz képest elhanyagolható mértékű. A Németországban végzett német orvosok nagyobb arányban távoznak az Egyesült Államokba és Svájcba, mint a magyar orvosok külföldre. Ha azt akarjuk, hogy egy orvos Magyarországon dolgozzon, akkor itthon kell képezni, a diplomájukat külföldön megszerzők esetében nagyobb a veszély, hogy kint is maradnak. 

és jelentős részük az intézményben szeretne tovább dolgozni. Szintén fontos, hogy a hallgató a diplomaszerzést követően a magyar rezidensképzési rendszerbe lépjen be. Ugyanakkor meg kell adni neki a lehetőséget külföldi tanulmányútra, ahonnan hazatérve a megszerzett tapasztalatot be tudja építeni az egészségügyi gyakorlatba.

Hálapénzreform. Egy tavaly nyilvánosságra került hatástanulmány szerint mind az egészségügyben dolgozók, mind a páciensek többsége szerint sokkal ritkább lett a betegek felajánlása. Tapasztalják, hogy csökkent az orvosok motivációja a hála­pénz eltűnésével?
Van benne igazság, hiszen bár torzító hatással bírt a betegellátásban, a hálapénz a „sztárorvosok” vonatkozásában egyfajta teljesítményorientációt adott. Vagyis ha valaki többet gyógyított, akkor több pénzt kereshetett. Vannak olyan szakmák, ahol egyáltalán nem okozott problémát a hálapénz kivezetése, ilyen például szív- és érgyógyászat, az általános sebészet vagy az idegsebészet. Olyan területen lehet gond, ahol magánellátás is folyik, mint az ortopédia, a nőgyógyászat, a szemészet. Fejlesztésekkel azonban ez is orvosolható, például olyan modern eszközrendszert biztosítunk, amilyen a magánellátóknál nincs. A Semmelweisen néhány szakmában – például egynapos sebészetben, anesztézia és intenzív terápia esetén – figyelembe tudjuk venni a teljesítményt a fizetésnél. Ezenkívül nálunk a gyógyítás mellett oktatás és kutatás is zajlik, utóbbiaknál pedig kifejezetten jól működik a teljesítményskála, az alapján adjuk a fizetést. A teljesítményalapú bérezést egyébként ellenezte a Magyar Orvosi Kamara, s 

Az utóbbi időben több országos intézetet is integráltak az egyetembe. Mi indokolta a tulajdonosváltást, és lesz-e még folytatás?
Az integráció pont annyira jó a Semmelweisnek, mint a hozzánk csatlakozó országos intézeteknek és a betegeknek, hiszen multidiszciplináris környezetben, az oktatás-kutatás-beteg­ellátás hármas funkciójának részeként ezek a szakterületek hatékonyabban működhetnek. Mindemellett pedig Közép-­Európa vezető orvos-egészségügyi felsőoktatási intézményeként különösen fontos az egyetemnek, hogy minden diszciplína megjelenjen a képzési struktúrájában. 2023. novembertől a traumatológia, az idegsebészet, a rehabilitáció és a legutóbbi döntés alapján a reumatológia és fizioterápia, az immunológia szakterületekkel bővült a portfóliónk. Koncentrálódik a tudás, nő az oktatás tere, javul az egyetem tudományos teljesítménye és ezáltal a rangsorokban elfoglalt helye is. Bizonyos területeken, például a kardiovaszkuláris kutatások és ellátás terén az egyetem a világ ötven legjobb intézménye között szerepel. Egyszerre fejlesztjük a betegellátást, a klinikai kutatást és az oktatást. Sokan tartanak szerencsésnek minket azért, mert nálunk az egyetemen belül van a betegellátás, hiszen ezáltal sokkal könnyebb motiválni a munkavállalókat az oktatásra, a kutatásra is. A továbbiakban is élünk minden lehetőséggel, amikor az egyetem bővítéséről dönt a szakmapolitika. Legutóbb az Országos Mozgásszervi Intézet csatlakozott hozzánk, nagyon várták, hogy egy olyan tradíciókkal rendelkező betegellátási intézményhez tartozhassanak, amelynek van jövőképe.

Volt újévi fogadalma erre az évre?
Köztudott, hogy sokat dolgozom, hiszen egyszerre vagyok orvos és rektor. A kettőt nehezen tudnám elválasztani, ha nem lennék orvos, akkor nem tudnék egyetemet sem vezetni, a műtőben és a betegellátás során pedig felfrissülök. Racionálisabban kell viszont beosztanom az időmet, a múlt év már messze túlmutatott azon, ami egészségesnek mondható. Megfogadtam, hogy idén tíz százalékkal kevesebbet fogok dolgozni, és ennyivel többet fogok sportolni.

Nyitókép és képek: Földházi Árpád