Gálaest

„Ha a sport ünnepe lenne a gála egy demokratikus országban és a közös örömről szólna az elmúlt év sikerei fölött, akkor nem fordulhatna elő, hogy valakit azért nem hívnak meg, mert bírálja a kormányt.

Kovács Tamás kétszeres olimpiai bronzérmes vívó, szövetségi kapitányként tanítványai 4 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzérmet szereztek a nyári játékokon, négy évig dolgozott sportigazgatóként a Magyar Olimpiai Bizottságban. Nem tartották érdemesnek arra, hogy meghívják, mert közösségi oldalán folyamatosan bírálja a kormányt és könyv is megjelent róla, amelyben a honi vívósport visszásságairól rántotta le a leplet. 

Szintén politikai okokból »felejtették el« meghívni Török Ferenc kétszeres olimpiai bajnok öttusázót, aki még arra is képes volt, hogy bíróságon támadja meg a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén hozott határozatokat, amikor a szervezet ülését a jogszabályok áthágásával hívták össze.

Kovácsnál és Töröknél szerényebb eredményekkel rendelkező sportvezetőket lehetett látni a gálán, akiknek hajlékonyabb gerincük biztosította helyüket az eseményen. Nem jelölték az év edzői közé Virth Balázs úszóedzőt sem, akinek tanítványa, Milák Kristóf két aranyéremmel a legeredményesebb magyar sportoló volt a párizsi olimpián.

A magyar illiberális demokráciában a hatalom dönti el, kinek van joga örülni a sikereknek és megünnepelni azokat.

Vajon meddig lesz ez még így? Mikor és minek fogunk tudni együtt örülni?”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert

***