Fityfülütty

„Napestig tudnánk taglalni, miért érett meg az Orbán-rendszer a nyom nélküli pusztulásra, de hely hiányában legyen elég itt és most a Fábry-ügy. A tévés személyiség sértett nyilatkozata a Kossuth-díjról, amelyet elsinkófált tőle a kormánya (pitiáner ócskaság, mondja, hogy azt sem mondták neki, fityfülütty, de már nem is kér a dicsőségből, »ezektől semmit, drágám«), és Bayer publicista kirohanása, amelyben aljas, szarembernek nevezte Fábryt.

Első érzésünk értelemszerűen (és sajnálatosan) a megelégedettség volt, hiszen a szétesés mégoly jóleső jelei láttán sem szívesen szembesülünk azzal, hogy a NER megmondóembereinek csörtéi benne vannak az első száz örömforrásunkban. Nem kellene, hogy ott legyenek, de tény: az alagút végének minden újabb fényforrása mosolyt rajzol az arcunkra. Aztán arra gondoltunk, hogy Fábry helyett így végre Fásy kaphatja a Kossuth-díjat. És azért ez is valami V. Viktorovics készülő szoborparkjában.

Adott tehát egy humorista-showman dramaturg, aki a magyar standup felvirágoztatása mellett irgalmatlan pénzeket keresett a kereskedelmi médiában. Tényező volt, tehetséges és érdemes művész, de kifejlesztett egy létezhetetlen terméket, a kormánypárti humort (vö. vegán szték.) Mindezzel együtt tíz éve a közmédiában, közpénzt emésztve élteti Orbánt. És most a totális szereptévesztés tüneteként panaszkodik, hogy nem kapott világ körüli utat hálából a zsenialitásáért, vagy legalább egy-egy rekesz bort, alkalmasint borítékkal spékelve.

Ahogy a demokrácia sem képes megélni az illiberalizmus (vö. szélsőjobboldali nemzetkisajátítás, genderező-libsiző Putyin-pártiság) talaján, úgy humorforrás sincs a hatalom oldalvizén. Csak a fonnyatag leépülés van.

Mert képzeljük csak el, ahogy Fábry minden évben ott púposkodik közöttük Kötcsén, „beb...va hülyeségeket beszél, végtelenül nagyképű és arrogáns, miközben a teljesítménye úgy tíz éve egyenlő a nullával”. És képzeljük el: vajon Bayer évről-évre beolvas neki, vagy vöröslő fejjel röhög a hülye poénjain?

Így múltok el.”

Nyitókép: Ficsor Márton