Domb over

„Kérdés, hogy egy időközi választásnak mennyiben kell visszaigazolnia vagy cáfolnia az országos trendeket.

A politikus érdeke szerint interpretálja az eseményeket, és – bizonyos korlátok között – ez így természetes. Az elemzők, újságírók, mindenféle rendű és rangú megmondók arra valók, hogy amennyire csak lehetséges, kikapcsolják a politikai érdekeket, és igyekezzenek saját gondolataikat és a közönség figyelmét a vágyaktól letisztított és még így is nehezen megismerhető igazság felé terelni. Bármennyire is kellemetlen ez az igazság. És akkor itt ejtsünk néhány szót azokról a bizonyos korlátokról, tehát arról, amikor a politikus is jobban teszi, ha nem hajlítgatja a valóságot, nem fényezni próbálja eredményét, hanem saját érdeke miatt is őszintén szembenéz a valósággal.

Emlékezetes pillanat volt a magyar parlamentarizmus történetében, amikor a 2020-as borsodi időközi országgyűlési választás után Jakab Péter egy zsák krumplit próbált átadni a miniszterelnöknek. Jakab ezzel akarta demonstrálni, hogy hiába nyert a Fidesz jelöltje, sőt hiába ért el a választókörzet létrehozása óta először 50 százalék fölötti eredményt a párt indulója, valójában a kormány csak a választók lekrumplizásával, kiszolgáltatott helyzetük kihasználásával győzött, de közeleg az elkerülhetetlen vég, amikor ez már kevés lesz. Pedig Koncz Zsófia 2020-as 50 százaléka csak megágyazott a bő másfél évvel későbbi, jóval magasabb részvétel mellett megrendezett választáson elért egy híján 60 százalékos eredményének. Jakab és a teljes ellenzék, valamint a facebookos megfejtőosztag jobban tette volna, ha nem hárít, nem egymást erősíti a »nincs itt semmi látnivaló, megyünk tovább« élményében, hanem levonja a tanulságokat. Az aktuális Péternek és az ellenzéki zömnek most is így kéne tennie, ehelyett hárít tovább.

A hárítás első számú eszköze a választáson megjelentekre való hivatkozás. A Tolna vármegyei 2. számú választókerületben Potápi Árpád halála miatt kiírt voksolás a NER-éra időközi parlamenti választásait tekintve a kilencedik volt a sorban, és részvételt illetően pont középen helyezkedik el. Az arány tehát nem tekinthető magasnak, de alacsonynak sem. Például 2011-ben, Püspökladányban negyedszerre sikerült csak képviselőt választani, miután eltörölték az eredményességhez szükséges részvételi küszöböt.

Létezik még egy tényező, amelyre a közhangulatnál, a politikai szereplők erejének méregetésénél, a helyi viszonyok föltérképezésénél kisebb figyelmet fordítanak az elemzők, amikor a választási aktivitást értékelik: az időpont.

Vagyis nem csupán a politikai klíma számít, de a valóságos is; teljesen más a mintája az őszi, tavaszi, nyári és téli szavazásoknak.

A téli időszak választásaihoz mérten a tegnapi teljesen átlagosnak tekinthető. Januári alkalommal pedig csak eggyel tudjuk összevetni a mostanit: az öt évvel ezelőtti dunaújvárosi időközivel, amelyet megnyert a Jobbik, és amikor alacsonyabb volt a részvétel, mint most (29 százalék). Csak figyelmeztetésül jegyzem meg: a több mint kétszeres érdeklődés mellett lezajlott ’22-es választást már egy fideszes jelölt nyerte Dunaújvárosban, azaz a választási kedv növekedése az eddigi tapasztalatok szerint éppen, hogy a Fidesznek kedvez, és nem az ellenfeleinek, bár azt nem hinném, hogy ebben a körzetben a Fidesz még jelentősen tudna javítani az eredményén. Azért nem hiszem, mert én is úgy gondolom, hogy annak, hogy a Tisza Párt távolmaradásra szólított föl, volt valamekkora hatása. Amennyiben a Tisza is indul, akkor vélhetően magasabb lett volna a részvétel, és a Fidesz jelöltje rosszabbul szerepel, de a számokból kiindulva úgy is 50 százalék fölötti eredményt ért volna el.”

Fotó: Csibi Krisztina Facebook-oldala