Magyar Péter olyan rössel újítja meg a baloldalt, hogy ihaj – óriási kár, hogy közben szóról szóra hozza a 2022-es paneleket

(Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd)

Szinte ünneplőbe öltözhetett a lelkünk, amikor pünkösd reggelén Magyar Péter kiposztolta: „Ma Magyarországon (…) a mesterségesen létrehozott árkok betemetésére van szükség”, hiszen „ha szeretet nincs bennem, mit sem érek” (a folytatást diszkréten elhallgatta a politikus, tehát hogy a szeretet „nem kérkedik, nem is kevély; nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel”, beleértve akár azt is, hogy

amiért a bányászcsaládba született polgármesterük 2017-ben nem fogalmazott elég szofisztikáltan valamelyik beszédében; miként a volt osztálytársunk közvélemény-kutatásairól se fogalmazunk meg hamis állításokat csúfolkodva, továbbá az egykori évfolyamtársunk vizsgaeredményeivel kapcsolatban se pletykálkodunk húsz év távlatából, bizonyítékok nélkül – de nem lehet mindig mindenre kitérni egy politikusi prédikációban, ezt elismerem).

Tehát le lett végre szögezve pünkösd reggelén, hogy ideje betemetni a mesterségesen létrehozott árkokat – erre ugyanaznap este fogta a Tisza Párt alelnöke az ásót, és az ünnepi emelkedettségben,

„Oszd meg kérlek. Június 9-én az alábbiakról döntünk: 1. Propaganda vagy valóság 2. Korrupció vagy tiszta közélet 3. További leszakadás vagy fejlődés 4. Türk Tanács vagy Unió 5. Árokásás vagy összefogás 6. Kelet vagy nyugat 7. Háborús uszítás vagy béke 8. Deutsch Tamás vagy Magyar Péter 9. Fidesz vagy Tisza”.

Néhány lábjegyzet azért nem ártana ehhez, attól tartok.

Korábban azt az információt kapta a hírfogyasztó, hogy Magyar Péter nem menne ki Brüsszelbe, mert „itthon van teendője”. Később a Blikknek többes szám első személyben kijelentette, az eredményektől függ, hogy beülne-e képviselőnek, „még nem döntöttünk róla”. Erre most kiderül:

Dobrev Klárát, Toroczkai Lászlót, Donáth Annát, Ungár Pétert, Le Mariettát és Vona Gábort eközben bizonyára a szeretetteli pünkösdi szelídség jegyében tekinti levegőnek az ősdemokrata, állítván, sőt, „oszd meg kérlek” felszólítással terjesztvén, hogy csekélységén kívül ellenzéki opció nem létezik – de így legalább választ kapunk arra, hogy a „propaganda versus valóság” közül melyikhez szeret nyúlni, ha úgy adódik.

Abba pedig bele se merek gondolni, mi lenne, ha ezek után mégse menne ki Brüsszelbe – leszavaznak rá a hívei nagy lelkesen, aztán a végén Deutsch Tamás ott virítana az Európai Parlamentben, Magyar Péter pedig nem.

Sajátos emlékeket ébreszt továbbá ez a „Kelet vagy Nyugat, háború vagy béke, korrupció vagy tiszta közélet” felsorolás is. „Április 3-án a választás Kelet vagy Nyugat, háború vagy béke, tolvajok vagy tisztességes emberek” – mondta Márki-Zay Péter 2022-ben,

Vajon a fantázia ennyire csekély, hogy szó szerint ugyanazokkal az ellentétpárokkal kell előrukkolni, vagy a sillabusz érkezik ugyanonnan?

Miközben ez a „Türk Tanács vagy Unió”, illetve „Kelet vagy Nyugat” ellentétpár eleve oly bugyuta. 2023-ban Németország első számú exportpiaca az USA volt, míg a legtöbb importja Kínából érkezett – meg kell emiatt kérdőjeleznünk Olaf Scholzék európaiságát? Vagy össze kell zavarodnunk, hogy akkor ők most melyik irányt is választották a térképen? Franciaország tagja a jelenleg Louise Mushikiwabo vezette Frankofónia Nemzetközi Szervezetének –

Portugália olyan államokkal ül egy asztalhoz a Portugál Nyelvű Országok Közösségében, mint a kábítószer-kereskedelemben utazó Bissau-Guinea – ők ezzel vajon megcsalják Brüsszelt?

De a „Kelet vagy Nyugat” szembeállítás sajnos arra is utal, hogy alkalmazójának eszébe sem jutna mindenből a jobbik részt kicsemegézni, a rosszabbakat pedig határozott mozdulattal távoltartani. A brüsszeli és a luxembourgi uniós intézmények közötti 219 kilométeres utat vonattal máig is legjobb esetben 3 óra 17 perc alatt lehet megtenni –

Woke-ügyben szintén nem biztos, hogy masírozva kellene a Nyugatot követnünk – de úgy tűnik, Magyar Péter szerint mégis, hiszen pont olyan fekete-fehér jelleggel választana irányt, mint korábban a sziklaormon Nyugat felé lovagló Fekete-Győr András.

Kérdés továbbá, hogyan rakjuk össze a „vagy csak Kelet, vagy csak Nyugat” felfogást azzal, hogy „árokásás helyett összefogást”. A konnektivitásban akkor mégis volna valami ráció, vagy nincs, és a külgazdaságban, valamint a külpolitikában igenis helyénvaló lenne ásni keleti irányban egy méretes árkot? Miközben Magyarország nyíltan és őszintén vásárol energiahordozókat Oroszországtól, épp a napokban derült ki újfent, hogy

szépen átcímkézik a putyini árut a gonosz Erdoğanéknál, majd szállítják tovább a szankciópárti uniós országokba törökként, vígan és szabályosan. Ez vajon nem annak jele-e, hogy a dicső Nyugat a propaganda takarásában szégyentelenül csencsel a gonosszal? Nekünk mégis ezt a Nyugatot kellene kizárólagosan választanunk, a maga végtelen kétszínűségével együtt, nehogy úgy tűnjék, hogy a Kelettel bizniszelünk?

Persze eleve nem hagyhatjuk szó nélkül az összefogás szorgalmazását. Ha Magyar Péter szerint Dobrev Klára és Donáth Anna például nem létezik, Ungár Péter és Vona Gábor meg pláne, hiszen június 9-én úgymond választani se lehet őket, akkor kivel akarna összefogni? A Fidesszel?

Ha viszont dehogy, a Fidesszel semmiképp, akkor jó lenne nevesíteni azt a bizonyos összefogást. Kikkel történne, egészen pontosan. Mert bár arra is iszonyú kíváncsiak vagyunk, hogy mi Dávid Dóra kedvenc színe vagy hogyan készíti Kulja András a paprikás krumplit, a választópolgár talán megérdemli, hogy a sokszorosan leszerepelt ellenzéki pártoktól szó szerint átvett lózungok szorgos terjesztése közepette az efféle érdemi és konkrét tervekről is halljon most már lassan valamit.

***