Német, ne lopj, mert…

„Anna Lührmann ugyanis Németország európai ügyekért felelős minisztereként érzi úgy, hogy neki a magyar ügyekkel, a magyar vagyontárgyakkal, a Magyarországnak járó szavazati joggal és uniós forrásokkal kell foglalkoznia. Pedig ez egyáltalán nincs ott a minisztériumához delegált feladatok között. Azok ugyanis ezek lennének:

Németország európai politikájának alakítása és képviselete.

Az Európai Unióval kapcsolatos ügyek koordinálása.

Az európai integráció előmozdítása.

Az EU intézményeivel való kapcsolattartás.

ahogy Hans Gruber megkívánta Takagi úr széfjének tartalmát. Amit Lührmann asszony művel, az az Alfred Rosenberg vezette Megszállt keleti területek minisztériumához tartozott korábban. És mintha Scholz elődje, Dönitz aláírt volna papírokat arról, hogy ilyen tárcája nem lesz többé a német kormánynak. Ezek szerint elfeledkeztek róla, és az amerikai katonai rendészet sem gumibotozta még vissza a keseszőszi kis fejükbe ezt az információt.

A legújabb német ideológia, a jogállamiság-fétis mögött ott a pőre mohóság, a szerzési vágy, az inger, hogy amit ők már nem termelnek meg maguknak, azt elvegyék mástól. 

Kivéve, ha emlékeztető veréseket kapnak, hogy nem szabad. Julius Caesar, miután megverte a germánokat, átkelt a Rajnán és oszlopot állított, amire valami olyasmit iratott, hogy megcselekedtem és újra megteszem. Ez hatott, egy darabig nem vágytak mások tulajdonára. Kései kollégája, Churchill meg a hasonló tapasztalatok nyomán úgy vélte, ötven évente le kell bombázni Németországot, ha adnak rá okot, ha nem, különben elvadulnak. Nem tanultunk a történelemből.”

Nyitókép: KAY NIETFELD