Na lássuk, mit kínál a karácsonyfa alá a Magyar Péter Befektetési Zrt.! – I. rész

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

Van az úgy, hogy az ember advent vége felé restelkedik, hogy ez már megint nem volt az igazi. Hogy lehetett volna önmegtagadásosabbra venni a dolgot, többször vállalni olyat, amihez nem fűlik a fog – ilyenkor jön jól az olyan feladat, amivel sebtében még vezekelhetünk egy jókorát.

hogy azok számára is betekintést adjak a karácsonyra megjelent TISZA könyvbe, akik nem kívánnak ezért az élményért átutalni a pártvezérnek egy tízezrest.

Az első érdekesség ugyanis ez: miközben tiszás csoportokban a rendszerváltás-előfizetés és a webshopos rendelés mellett a harmadik hazafias kötelességként reklámozzák a könyvvásárlást, a látszólag a TISZA webshopjában árult képeskönyv ára valójában

még véletlenül se a Tisztelet és Szabadság Pártéra; ahogy elállás esetén is a terméket „az Eladó” Kútvölgyi úti címére kell visszajuttatni. A cég, amely egyébként jellemző módon máig is a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MBH Banknál vezet számlát (ilyenek ezek a kérlelhetetlen ellenállók: belülről bomlasztanak tranzakciósilleték-fizetéssel), már a nyomdakész könyv birtokában, november 25-én vette fel tevékenységi körei közé a könyvkiadást, szorosan az „üzletviteli, egyéb vezetési tanácsadás” és a „saját tulajdonú ingatlan adásvétele”, illetve „bérbeadása, üzemeltetése” mellé.

Tiszás csoportokban özvegy nyugdíjas, egyedülálló anyuka, kórházi dolgozó, boltos, vendéglátós, szabolcsi melós és csongrádi tanító egyaránt beszámol arról, hogy legott rendelt a szállítási díjjal együtt 11 000 forintos albumból („Én így támogatom a Tisza pártot!”) – reméljük, nem gond nekik, hogy közvetlenül a pártelnök zsebében landol a zseton.

Három nappal azután, hogy a cég foglalkozni kezdett könyvkiadással, 1725-en már elő is rendelték az opuszt (ami rögtön 17 millió forint bevételt jelentett novemberben, a hó végén), azóta az ötezret közelíti a vásárlók száma, így nagyjából 48 millió forintnál járunk. Ebből persze (amennyiben a kiadási oldalt nem a „párt” finanszírozza) lejöhet például a nyomdaköltség – amely egy az egyben Ausztriába áramlik, ott készült ugyanis a kiadvány. Mármint ezt állítja a pártvezér, az impresszumban viszont következetesen németországi (illetve bajorországi, München melletti) cím szerepel, egy Budapesttől 643 kilométerre működő nyomdáé – némi bizonytalanság tehát van a dologban.

Mindenesetre a narratíva lényege,

Bizonyítékot sajnos nem kapunk; ilyenkor valahogy sose kapcsolódik be a diktafon, hogy felvegye, ahogy szabadkozik mind, mondván, nyomtatná ő legott, de akkor a cégének örökre vége, hajj – persze minek is strapálná magát a Lekvároskenyér-dicsérésért Kilencévesen Gellérthegyi Lakáshoz Jutó Szerencsefia állításainak alátámasztásával, ha a célközönség így is, bemondás alapján is elképedve csóválja fejét, hogy ebben az országban már nyomtatni se szabad (kivéve pólót, bögrét, matricát, vászontáskát és a többit, amelyekkel gond nélkül megtelt a TISZA-webshop).

de ez az Ausztriába kényszerüléses szöveg legalább hibátlanul illeszkedik a kétezer ügynök óta hömpölygő mesefolyamba.

Arra viszont nem kapunk választ, hogy ha már ennyire elkerülhetetlen a külföldi gyártás, akkor miért pont az osztrák/bajor munkaerőköltségek irányában keresgélt a „párt”, és miért nem a közelebbi Révkomáromban vagy a tán még olcsóbbként bezzegezett Partiumban, esetleg a baráti Lengyelországban, megspórolva néhány forintot a szegény NER-sújtotta vásárlóknak –

Igaz, azt se gondolnánk teljesíthetetlen kihívásnak, hogy egy éveken át közpénzmilliókat kereső és egy egész rendszer leváltásáról ábrándozó jogász a könyvének kiadásakor minimálisan tisztában legyen a könyv kiadására vonatkozó aktuális jogszabályokkal. Mégis akadt egy kis galiba, úgy tűnik. A rendszerváltó tagságival rendelkezők kaptak ugyanis a könyvbeszerzéshez egy 20 százalékos kedvezménykupont; ezt a gyorsabbak még be tudták váltani, a lassabbaknál viszont már nem fogadta a rendszer, indokolást nem adva az elutasításra, és az érdeklődő e-maileket is válasz nélkül hagyva. Végül a kommentszekció önsegítő csoportjában összeállt a helyzet:

Nem kevés cikk volt az elmúlt évben a tervezetről és a törvény hatályba lépéséről, de ilyen száraz tényekre kinek van ideje, ha olyasféle dilemmákban kell döntenie, hogy aktuálisan melyik önarcképével háborogjon a sok-sok agyhalott tájékozatlansága és nemtörődömsége felett.

majd új tranzakció kezdődött, immár csupán a legális, 10 százalékos kedvezménnyel.

Nem alaptörvény-szövegezésről beszélünk, nem egy egészségügyi ellátórendszer működtetéséről vagy valamely uniós alap pénzeinek elosztásáról: egyetlen könyv jogilag bakimentes és pénzügyileg patyolattiszta értékesítése lett volna a tesztfeladat, de megállapíthatjuk, hogy az se jött össze.

De vége jó, minden jó: az agyonszidott állami Magyar Posta Logisztika, amelynek segítségével az LLM Tanácsadó és Befektetési Zrt. a könyveket a rajongókhoz juttatta, a jelek szerint a karácsony előtti csúcsidőszak hajrájában is példás olajozottsággal teljesített – a feladástól számított 20-24 órán belül pikk-pakk feldolgozta és kiszállította a kormányellenes küldeményeket.

Na, de hogy mi van magában a képes albumban? Mármint azon a pártelnökhöz intézett dicshimnuszon kívül, amelyet a pártelnök külön fel is olvasott nézőinek a kanapéjáról, miközben épp a strasbourgi plenáris ülésre kellett volna tartania, hogy vitázzon a tiszta ivóvízhez fűződő jogról és az európai innovációs intézkedéscsomagról? (Kinek ne nézné el a főnöke, ha meló helyett a nappalijában ücsörög, és Facebook-videóban ismerteti, hogy mi minden tökéletes az ő nagyszerű személyiségében.) Tehát hogy ezen túlmenően miket rejt a jeles kiadvány?

***