Orbán on tour: sűrű a programja a miniszterelnöknek, mutatjuk, hol és kikkel tárgyal a héten
Több országba is ellátogat Orbán Viktor, fontos tárgyalásokat folytat a kormányfő.
A Budapesti Nyilatkozat megvalósítása talán az EU számára is jó alkalmat teremt, hogy újragondolja a zöld átállás programját.
(A szerző a Klímapolitikai Intézet stratégiai és kommunikációs vezetője.)
Zöldpolitikai nagyüzem van Magyarországon. Széles konszenzus mellett először elfogadták az Európai Unió vezetői a Budapest Nyilatkoztat 12 pontját, amelyből 4 közvetlenül a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatban fogalmaz meg célokat. Majd Orbán Viktor miniszterelnök a világ legnagyobb konferenciáján, az ENSZ Klímacsúcson állt ki a klímaváltozás elleni harc mellett.
Gyakori vád Magyarországgal szemben, hogy diplomáciailag elszigetelt, valamint, hogy nem kezeli elsődlegességként a zöldpolitikát. A mostani események a két politikai természetű állításra egyszerre cáfoltak rá, amivel nem tudnak mi kezdeni azok, akik ezen vádak felszínen tartásából kovácsoltak maguknak politikai tőkét. A radikális zöldpolitikát képviselő pártok most hallgatnak (ha maradtak még ilyenek), az általuk hagyott kommunikációs űrt olyan nemzetközi félpolitikai szervezetek igyekeznek betölteni, mint a Greenpeace.
Amikor az Uniót elnöklő Magyarország a két nemzetközi eseményen a zöld ideológia, a téves politikai döntések és a kommunikációs frázisok helyett gyakorlati megoldásokat, pragmatizmust, józanságot kér a világ szereplőitől, a Greenpeace felelőtlenséggel, gyávasággal vádolja a kormányzatot.
Nem is tudom, hányszor meghallgattam már, hogy a hasonló zöldmozgalmi üzenetek lényege, hogy felrázzák az embereket, hogy ébresztőt fújjanak, hogy végre cselekvésre késztessenek. Az olyan nagy felelősséggel bíró szervezetek, mint a Greenpeace nem veszik észre, hogy nekik kellene felébredniük. Le kellene vetkőzniük az unalmas sablonokat, ki kellene szagolniuk végre a valóságba!
Az Európai Unió zöldpolitikája, amelynek alakításában, befolyásolásában a Greenpeace kulcsszerepet játszik, messzemenőkig megérett a reformra.
Az olyan szervezetek, mint a Greenpeace erre azt mondanák: ez már csak ilyen, a klímaválság elleni küzdelem áldozatokat kíván. De mi van, ha áldozatvállalás nem ért célt?
A mitigáció, vagyis az üvegházhatású gázok csökkentése mellett, azonnal el kellene kezdeni dolgozni azon, hogy hogyan készítsük fel a társadalmat és a gazdaságot a klímaváltozás negatív hatásaival szembeni védekezésre.
Holisztikusan kellene tekinteni a klímaváltozásra. Rendszerben kellene gondolkodni, ahol egyensúlyt kell teremteni a gazdasági, a társadalmi és a környezeti érdekek és célok között. A vállalkozások, a választópolgárok és a környezeti elemek nem egymás versenytársai, ellenségei, hanem egymás partnerei, kiegészítői kellene, hogy legyenek egy észszerűbb világban.
Az Eurobarométer nagymintás felmérései visszatükrözik, hogy az európai embernek továbbra is fontos a klímaválság elleni harc, de a munkanélküliség, a megélhetési költségek, a magas árak olyan gazdasági, társadalmi tényezők, amelyek ellen, ha nem teszünk, a zöld átállás programjának a támogatottságát sodorjuk veszélybe. Lehet, hogy az ember okozza a problémát, de nélküle az nem is fog megoldódni.
Radikális zöldpolitikával, korlátozásokkal, szigorral, tiltással, büntetéssel, vámokkal és különböző adókkal rá lehet ugyan kényszeríteni a cégeket és az embereket bizonyos szabályok betartására, de nem lehet velük megszerettetni a környezetvédelem ügyét, pedig ez lenne a legfontosabb.
Az európai parlamenti választások választói erőterét vizsgálva is kitűnik: a választók nem a környezetvédelem ügyétől, hanem az „együgyű” pártoktól vándoroltak el azon pragmatikusabb politikai erők felé, amelyek a környezetvédelem mellett a gazdasági és szociális érdekeket is hajlandóak képviselni. Az EU kapcsán nem azért írtam a GDP-ről, mert a gazdasági teljesítményt favorizálnám a környezetvédelemmel szemben, hanem mert hiszem, hogy a gazdasági dekonjunktúra a környezeti fenntarthatóság féke. Ezt a világ két vezető hatalma már felismerte.
Az USA és Kína zöldstratégiája tulajdonképpen protekcionista gazdaságpolitikai és társadalmi szolidaritási programok környezeti fenntarthatósággal vegyítve. Szimbolikus, hogy az amerikai demokraták 2022-ben olyan törvényen belül kezelték a klímapolitikai célokat, aminek átfogó feladata az infláció csökkentése (Inflation Reduction Act). Kínában a 14. Ötéves Terv (2021-2025) egyszerre foglalkozik a 2060-as klímasemlegesség elérésével és a társadalmi jóléttel.
A Budapesti Nyilatkozat megvalósítása és a bakui klímacsúcs talán az EU számára is jó alkalmat teremt, hogy újragondolja a zöld átállás programját.
Nyitóképünk illusztráció! Fotó: Sebastian Ganso képe a Pixabay -en.