Normálisak vagytok ti?

Nyitókép: Képernyőfotó

„Látom, hogy azok, akik a szakmáról papolnak, sokszor alapvető szakmai problémákkal küzdenek. Az egyik csak interjút tud írni, de közben pocsék riportokat közölt, jobb is, ha nem folytatja, hiszen az már irodalmi műfaj félig-meddig, műveletlen és kevés hozzá az illető. A másik csak külsős publicisztikában ontja magából a lávát, életében nem látott lapot belülről, fogalma sincs, hogyan működik egy szerkesztőség, mégis ÚJSÁGÍRÓ, mert akik fizetik, annak nevezik.

A harmadik pedig napraforgó természetű, amerről a fényt sejti, arra fordul – kit érdekel, mit ír, ha holnap önmagával fordul szembe elsőként, majd végighazudozza a fél életét egyik, majd másik irányba, aztán ideiglenesen lecövekel valahol, de ha fordul a kocka, garantáltan az új barátait is elárulja? Szóval.

Van köztetek néhány ügyes, tehetséges, nagyra hivatott, és van sok-sok teljesen közepes vagy nagyon silány teljesítményű »országos név« is. Én ezt világosan látom, a rajongóitok nem mindig. Sebaj. Attól még pont ilyenek vagytok.

Propagandista már csak azért sem lehetek, mert egész életemben nemzeti, jobboldali ember és újságíró voltam. Nálam nem találtok olyan cikkeket az Arcanumon, aminek pont az ellenkezőjét ordítom jelenleg. És nem csapom be az interjúalanyaimat, nem égetem fel magam után a hidakat, éppen ezért azt tapasztalom, rendszerint mindenütt kedvelnek az emberek, ahova csak megyek. Akik pedig nem szeretnek, befogják a szájukat, ami igen csak helyes eljárás részükről.

Így élek, éldegélek. Roppant boldogan, mára ugyanis mindent elértem, amit valaha el akartam érni, végre komolyabb ügyekre is jut időm.
Vitassátok csak tovább, kik vagytok, kik vagyunk, és garantáltan újra és újra helyetekre pofoznak majd benneteket a nagy magyar valóságban.

Mi pedig élünk, szépülünk, összejárunk, barátkozunk (az arra érdemesekkel), és az igazat megvallva, egyáltalán nem szoktunk rátok gondolni. Most kivételt tettem. De rögtön vissza is térek a saját életemhez... Ti nem hiányoztok belőle, »ÚJSÁGÍRÓK«... :)))))

Csodálatos tizennégy évet zárunk. Majdnem minden megvalósult, amiről a 90-es években álmodoztunk. Ez a lényeg, ezért vagyunk győztesek, ezért halad, robog jó irányba az ország, és hogy ti közben ÚJSÁGÍRÓK vagytok, én a tizenhárom könyvemmel, harminc évemmel, sokezer cikkemmel, dokumentumfilmmeimmel és forgatókönyvemmel, előadásaim százaival, kommunikációs képzéseimmel, hadd ne soroljam, pedig nem...

Hát. 

Normálisak vagytok ti? 

Nem képzeltek egy icipicit túl sokat magatokról?”

***