Ez a cikk azért született, hogy az autószerelő-világ szereplői ne ússzák meg ennyire könnyen a túlárazott kontármunkát. Kovács Gergő írása.
Van az úgy, hogy elviszed sebektől vérző, 17 éves Volkswagen Polódat egy VW-szervízbe: velem is ez történt. Van az úgy, hogy ebben a szervízben borsos áron megbirizgálnak egy üzemanyagszintjelzőt, és borsos áron felszámítanak egy diagnosztikai vizsgálatot, ami pár perc egy olyan műszerrel, ami drága ugyan, de csak egyszer kell megvenni. Van az úgy, hogy az eredeti problémát nem sikerül detektálni, de a pénzt elkérik ezért a pár perces vizsgálatért. Van az úgy, hogy
szervíz után elindítod odahaza a masinát, és érzed: valami nem a régi, hanem a réginél is rosszabb.
Először azt vettük észre a barátnőmmel, hogy indítás után hangosabban jár a motor – mintha eggyel kevesebb henger futna – aztán visszaáll. De visszaállt újra meg újra, hagytuk annyiban. Aztán
pár héttel később megéreztük a benzinszagot.
Ártalmatlan elméleteket gyártottunk a benzinszagról: majd valaki ránéz valamikor, tussoltuk el az ügyet, mert
azt gondoltuk, van ennél fontosabb dolgunk is. Tévedtünk.
Nagyjából három hónappal az úgynevezett szerelés után megtankoltunk Kecskeméten. Nem ma történt. Az ég kék volt, a Cifrapalota szikrázott a napfényben, hat aranyat nyertünk az olimpián. Keresztelőre voltunk hivatalosak. Oda indultunk volna, amikor a barátnőm édesapja kiszúrta, hogy a kocsiból ömlik a benzin. „Jajj, meghalunk, el ne indítsd!” – ijedezett a barátnőm, de okosabbnak hittem magam és betolattam a garázsba.
Amikor visszaértünk a keresztelőről, a barátnőm ezermester édesapja vette kezébe az ügyet, ami annyira titokzatosnak bizonyult, hogy felhívta egy autószerelő-géniusz ismerősét – a jelzőben semmi túlzás nincs! –, aki jóbarát módjára megérkezett és tíz perc alatt megoldotta a problémát.
A probléma a következőképpen nézett ki:
az ülés alatt, vagyis lényegében az utastérben tócsában állt a benzin.
Ez a benzin lecsorgott az alvázra, meggyűlt az ottani mélyedésben, és onnan lötykölődött az aszfaltra.
„Ez életveszélyes volt:
ha például fékezésnél kaptok egy szikrát, mindennek vége. Hogy hívják a védangyalotokat?”
– kérdezte.
„Semmiképpen nem a Postaflotta Kft. zuglói szervízének hívják” – vágtuk rá.
Most helyszínre érkező ismerősünk, M. Zoltán okleveles gépészmérnök, elektromos járműhajtás tervezőmérnök, autószerelő szavait tolmácsolom:
„A tankban lévő szintjeladó- és szivattyúháznak a tömítése begyűrődött, nem húzták meg a tetején a kontraanyát,
ennek hatására telitankolt állapotban a benzin kilötykölődött, illetve a tömítés mellett kiszivárgott, és a tank tetején végicsorogva, a jobb hátsó keréknél a fékre, gumiabroncsra, mindenre ráfolyt.
Ez balesetbeszélyes, tűzveszélyes, életveszélyes.
Hogy miért? Mivel hátul régi dobféked van, erősebb fékezés hatására a rozsda reve szikrát vethetett volna, ami képes beindítani a benzin-levegő elegyet: innentől nincs kérdés. Bármi benne volt a pakliban.
A benzin ráfolyt a gumialkatrészekre, a fékcsőre, fékbetétre,
így a fékhatás is csökken, illetve fékezésnél csúszhat jobbra-balra az autó.
Komoly szakmai hibáról van szó. Felelőtlenség, hanyagság, nem figyelte meg az ember a tömítést. Azzal egyenértékű,
mintha nem húzta volna meg az autó kerekét szerelés után.”
Ugye értjük? A szervíz szerelői életveszélybe sodortak minket egy pitiáner tömítés elbaszingált fölhelyezésével, és ugyanezt a munkát 26670 forintért számlázták ki. (A diagnosztika amúgy 28570 forint volt, ezekre jöttek rá az alkatrészek árai.)
Másnap megírtam, amit meg kellett írnom, képekkel dokumentálva. Ezt a választ kaptam az egyébként szimpatikus ügyfélkezelőtől:
„Sajnáljuk a kellemetlenséget, ilyen esetben mindig célszerű oda visszavinni az autót, ahol javították. Amennyiben garanciális probléma keletkezett az autón, akkor mi tudtuk volna megjavítani költségvonzat nélkül, akár szerelés vagy anyag hiba miatt történt.
Így, hogy máshol megjavíttatták, sajnos ebben a problémában már nem tudunk segíteni.
Amit fel tudunk ajánlani a kellemetlenségért, az a következő szervizből egy 15%-os alkatrész és munkadíj kedvezmény.”
Utána megírtam, hogy vidéken tartózkodtunk. Ekkor már azt is hozzátettem, hogy újságíróként dolgozom, és nem szeretném, ha következmények nélkül maradna az ügy.
Ezt a választ kaptam:
„Ebben az esetben is tudtam volna segíteni, amennyiben tudok a dologról. Országos szerviz lefedettsége van a Postaflottának, meg tudtuk volna oldani, hogy egy autómentő beszállítsa a legközelebbi vidéki szervizünkbe.
Sajnálom, hogy így alakult, ha szervizeléssel kapcsolatos dolgokban tudok segíteni, keress nyugodtan.”
Igen, ez nagyon életszerű, hogy azokat hívom, akik ahelyett, hogy megjavították volna, elrontották a kocsimat, és ezt meg is fizettették velem. Persze, ezt akkor még nem tudtam, végül is hívhattuk volna őket. De nem hívtuk. Ahelyett a leggyorsabb, legcélravezetőbb megoldást választottuk.
Tehát életveszélybe sodortak minket, és végül egy fillért sem kaptunk, csak udvarias válaszokat a semmiről.
Vajon hány ilyen udvarias választ írhattak már?
Hány embert vettek hülyére, hányat sodortak életveszélybe csak azért, mert megtehetik?
És miért tehetik meg?