Akinek mindenben túl korán volt igaza – Csurka Istvánra emlékeztek a XX. Század intézet konferenciáján

Nyitókép: Csurka István beszédet mond 2009-ban (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)

A 90 évvel ezelőtt született Csurka Istvánra emlékezve rendezett szerdán konferenciát „Csurka 90 – Idő és sors” címmel a XX. Század Intézet. A meghívó szerint „itt az ideje újraértékelni Csurka István politikusi, írói és gondolkodói arcélét, kiemelni életművének azon elemeit, amelyek szellemi muníciót képeznek napjainkban is.”

Schmidt Mária, a XX. Század Intézet főigazgatója bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy Csurka személyét hallgatás övezi, pedig a rendszerváltoztatásról nem lehet beszélni a neve említése nélkül. Túlságosan is meghatározó volt a személyisége, mély nyomot hagyott az akkori évtizedek eseményeiben – mondta Schmidt Mária, hangsúlyozva, hogy

Csurka a magyarság ügyét tartotta mindig szem előtt. 

– fogalmazott a XX. Század Intézet főigazgatója.

Hozzátette: hatalmas ellenszéllel találta magát szemben, a magyarság ügyének a képviselete miatt rögtön irredentizmussal vádolták meg. „Egy karaktergyilkossági folyamat közepén állt, de nem tudták megtörni, mert prófétai elhivatottság dolgozott benne – mondta Schmidt. 

– idézte a történész Claudine Gay, a Harvard Egyetem januárban lemondott elnökének szavait. 

Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója Csurka politikai pályafutásának legfőbb sarokpontjait idézte fel, kezdve az 1985-ös monori találkozóval, amelyen az író-politikus borús képet festett a magyarság megmaradásnak esélyeiről.

Békés kitért arra, hogy Csurka minden fontos megnyilvánulása során programot is hirdetett, reformokat javasolt, amelyek középpontjába a magyarság megmaradásnak gondolata állt. Arra is figyelmeztetett, hogy a demokráciát nem a párt-, hanem a mozgalomalapítással kell kezdeni. Csurka már 2007-ban is azon a véleményen volt, hogy a nemzeti oldalnak elsöprő, kétharmados többséget kell szereznie 2010-ben és ez be is következett. A politikus üdvözölte az Orbán-kormány megalakulását, miközben a magyar kultúra fontosságát, annak hegemón helyzetbe hozását sürgette. 

Mindig, minden a kultúrán múlik – idézte Csurka kijelentését Békés Márton. 

Lánczi András filozófus, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kuratóriumának elnöke azt hangsúlyozta, hogy Csurka életének legmeghatározóbb eleme az igazsághoz való viszonya volt. Aki pedig az igazsággal foglalkozik, annak a hazugsággal is kell. Ő nem azt tartotta a legnagyobb hazugságnak, ha valaki nem mondott igazat, hanem ha valaki elhallgatta az igazságot. 

Lánczi szerint ugyanakkor 

Folyamatosan figyelte az embereket és a társadalmat, és ezek a megfigyelések rendre tetten érhetők drámáiban, amelyből egyebek mellett az is kitűnik, hogy az egész modernséget és annak értelmiségét is elvetette – mondta Lánczi András.

L. Simon László, kultúrpolitikus, egykori kulturális államtitkár az elmúlt évtizedek legnagyobb vesztesének nevezte az egykori író-politikust, akinek írói életművének érdemi értékelése a mai napig nem valósult meg. Drámáit szándékosan negligálják, bár ebben örökösei vitája is szerepet játszik. 

– hangsúlyozta L. Simon. Pedig – idézte Koncz Gábor színész szavait a volt államtitkár – már 60-as 70 es években mindenki tudta, hogy Csurka mekkora író. A volt államtitkár felidézte amikor tizenkét évvel ezelőtt arra szólították fel, hogy akadályozza meg Csurka Hatodik koporsó című művének bemutatását. 

L. Simon kitért arra, hogy amikor egy baloldali személyről derül ki, hogy anno együttműködött a kommunista állambiztonsággal, akkor azonnal elkezdik mosdatni, ha azonban a másik oldalon állóra már csak a gyanú árnyéka vetül, már elég a megbélyegzéshez. Pedig Csurka nem jelentett senkiről, beszervezési nyilatkozatát kényszer hatására írta alá. 

Ennek részleteiről Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze beszélt felidézve, hogy az állambiztonság már az 56-os forradalom előtt felfigyelt Csurkára. Végül a szabadságharc után 1957 márciusában tartóztatták le Színművéseti Főiskola kollégiumában. Több, mint egy hónapot töltött börtönben, majd több ezer sorstársához hasonlóan internálták. Kistarcsára került, itt szervezték be 1957 nyarán, három „kihallgatást” követően. 

– hangsúlyozta Balogh Gábor. De hogy tudta ezt elkerülni? – tette fel ugyanakkor a kérdést. A válasz pedig az, hogy Csurka szándékosan nem járt közösségbe, nehogy találkozzon olyanokkal, akiknek személye érdekes lehet az állambiztonság számára. 

Miután pedig nem hajtotta végre rá bízott feladatokat, alkalmatlannak nyilvánították. Később pedig éppen őt figyelték meg és jelentettek róla.

Csurka először a politikai szereplők közül 1993-ban állt nyilvánosság elé beszélve múltjáról – idézte fel a történész.