A pöcegödör legalján

Nyitókép: Mediaworks/Markovics Gábor

„A napokban a Székelyföldön jártam barátaim­mal, barátoknál. A tömbmagyar vidék legszélén, Hargita megye utolsó falvában most az a fő törekvés, hogy sikerüljön felújítani az igencsak leromlott, csodaszép, műemlék unitárius templomot. Csak a tervek és a bukaresti pályázat összeállítása 25 ezer euróba kerül, ez az első, nagy feladat, amihez a közbirtokosság és az egyház is hozzáteszi a magáét, és talán a Bethlen Gábor-alap is segítene a nemes feladatban. Ez például egy valódi közügy. S ilyen közügyeket visznek a közösségek elkötelezett vezetői szerte a Kárpát-medencében. Ez volna egy politikus feladata, kicsiben és nagyban, kormányoldalon és ellenzékben is.

Hol áll ehhez képest a rongyember, Magyar Péter? Mit tudna ő hozzátenni a nemzet ügyeihez?

Akiből Jakab Péter aljas elvetemültsége, Márki-Zay Péter paranoid bolondériája és Gyurcsány Ferenc szenvtelen hazudozása egyszerre köszön vissza. Lehet országot építeni a szüntelen káromkodásra, hőbörgésre, az ócska, pénzsóvár haverokra, a virtigli kivagyiságra? Mit várhatunk ezektől az emberektől a külföldről adott utasítások kritikátlan végrehajtásán és a piti tolvajláson túl?

A hangfelvételek másik tanulsága ugyanis az, hogy Magyar Péter hozzá hasonlókkal vette körbe magát: a Tisza Párt úgymond vezérkara a Kisváros című, felejtendő szappanopera bűnözői körének karaktervilágát adja. Ez a magukról többet gondoló, de a pitiáner seftelésen kívül nem sokhoz értő örök sértődöttek, munkakerülők, bájgúnárok gyülevész alakulata.

Sokan hisszük és valljuk, hogy a 2010-es nagy fordulat, az új alaptörvényünk és a nemzeti együttműködés rendszerének kialakítása egy olyan új korszakot hozott Magyarország életében, amiből nem lehet csak úgy visszafordulni múltba. Hogy ha változik is a politikai széljárás, a nemzeti létünk nagy vívmányait, a szabadságharcos mentalitást és a magyar összetartozás eszményét nem lehet csak úgy kihajítani a kukába. Hogy olcsó kérők és piti szélhámosok nem férhetnek többé a kormányrúd közelébe! Most mégis, megint egy szánalmas rongyember az ellenzék vezetője.

Magyarország ennél tényleg sokkal-sokkal többet érdemel. Reméljük, kedves tiszások, ezt előbb-utóbb ti is belátjátok, és közeleg már Magyar Péter Waterlooja, a kongó műjégpálya és a csalódott motyogás.”

***