A megsemmisítés anatómiája

Nyitókép: JUDIT J. SZABO / AFP

„Kommunisták, dünnyöghetjük, és a vége mégis az lett, hogy Esterházy Mátyást hurcolták meg igazán. Holtában. Amíg MGP a visszataszító coming outban magát mentegette, Esterházy Mátyásról író fia írt fontos, de kegyetlen, és főleg elhamarkodott művet. Apjuk valóban jelentett, de hogyan, milyen körülmények között? Ötvenhat után kapták el, miután visszatérhetett az internálásból. Kegyetlenül megverték, gyerekeivel fenyegették. Ekkoriban beszélt Major Kádárék előtt az »osztályharcos humanizmusról«, miszerint a kommunistákkal azért legyenek kíméletesek. És a többiek? Le voltak sz…rva. »Mélymagyarok«.

Az Esterházy család ellenség volt és maradt. Esterházy Mátyás édesapja, a korábbi miniszterelnök – és sokakhoz hasonlóan náci- és kommunistaellenes – Esterházy Móric elhagyta a hazáját. Két gyermeke meghalt, lánya – Esterházy Mátyás harmadik testvére – vele ment Ausztriába. Miután megjárta Kistarcsát. Mondvacsinált okból. Az állambiztonság szerint őt is beszervezték a rabságban, de azt Esterházy Péter is tudta, hogy ez semmit sem jelentett.

»Ugyanis 1956 előtt a hatóság ügynöke volt« – írta az író nagynénjéről az egyik tartótiszt. E. P. így folytatta: »Jaj. Nem, nem, nem. […] Majdnem megállt a szívem, úgy megrettentem. Pedig tudván tudtam, mert a nagynéném mesélte, hogy Kistarcsán, mert oda volt internálva, semmiért, aláírattak vele egy papírt, amit alá is írt, és ezt mint lényegtelen és szükségszerű dolgot említette. […] Lám, a mondat ütésében elfelejtettem, hogy ezt én már tudom, azt, hogy ez hazugság. Milyen ocsmány egy rendszer!«

Az utolsó mondat a lényeg. A rezsim volt aljas, és beszivárgott a bőrünk alá. A menekvés – mint a megmérgezett föld vagy víz esetében – jórészt lehetetlen volt. Mindenkit máshogy tett tönkre.

Áldozat lett Nádas Péter és Esterházy Péter is. Másképp. A mi feladatunk, hogy emlékezzünk azokra, akik felépítették, majd ötvenhat novembere után átprogramozták a diktatúrát. Majd mosták a kezüket, és azt mondták az apánkra, anyánkra: besúgó! És ő nem vághatott vissza, hogy »rohadj meg, te szemét, te szerveztél be!«.

Nem szólhatott vissza. Hallgatott, hogy aztán belehaljon ebbe a hallgatásba.”

***