„Áradozok nekik, hogy most szedtem le a paradicsomot, hogyan sült a termék, és a vásárló addig tök vidám, jól érzi magát.
Majd azt mondom neki, hogy a kávénk Olaszország legrégebbi kávéja, 1870 óta így pörkölik, és egy szicíliai családtól származik, akkor kezében egy ilyen termékkel és egy ilyen kávéval beül a kocsijába, én pedig egy órára elrendeztem az életét, finomat eszik, iszik egy jó kávét és eszébe jut pár szuper gondolat.”
Jövőbeli tervek és a kézművesség jövője
Szabi a pékségeket nemcsak üzletként, hanem alkotói térként is kezeli. Imádja, hogy részt vehet az építkezésekben, hogy megtervezheti a boltok belső kialakítását, és alkotóként is részt vehet a folyamatokban. „Imádok boltot nyitni, megtervezni, megtervezni a bútort, sőt, beszállok az építkezésbe is. Ez egy alkotói folyamat, amikor pedig már megvan, jó érzés ránézni, hisz ez is az én gyermekem” – meséli Szabi.
„Elképesztő rossz dolog, hogy már én vagyok a legidősebb itt, a pékségben” – jegyzi meg Szabi, amikor a jövőről kérdezzük. Elmeséli, az idei éve csak abból állt, hogy a Szentendrén nyíló pékség olyan legyen majd, ahogy megálmodták. „Már ott vannak az elültetett olíva fák, most jönnek a gránátalmák és a fügefák, a fű már kinőtt… Ez nem csak egy pékség lesz, hanem egy csodabirodalmat akarok létrehozni, ahová bejössz és elfelejtesz mindent, és csak átadod magad az élvezetnek.”