Hogy miről szól a budapesti olimpia? Arról, hogy merünk-e nagyok lenni!

Nyitókép: Tetsu Joko / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP

Eltelt jó hét esztendő a nagy olimpia-gate óta, amikor is komolyan felvetődött, hogy Budapest rendezze a 2024-es ötkarikás játékokat, amelyet végül a francia főváros kapott meg. Az akkori eseményeknek egy komoly eredménye volt: hazánk belpolitikai életébe megérkezett az azóta padlót fogott Momentum, amely megannyi vicces pillanattal ajándékozott meg minket.

Ha már olimpiáról beszélünk: Fekete-Győr András, a párt felfüggesztett börtönre ítélt korábbi pártelnöke volt az, aki egy parlamenti felszólalásában egy olyan olimpia megrendezésének lehetőségéről beszélt, amely nem olimpiai évre esik:

De térjünk vissza az elejére: a Momentum 2017-ben egyszer már sikeresen megfúrta a budapesti olimpia megrendezését azzal, hogy beadtak egy népszavazási kérelmet a következő szöveggel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”. A párt végül több mint negyedmillió aláírást szerzett, amivel akár népszavazást is ki lehetett volna írni a megrendezéséről szóló referendumot, ám végül inkább az összes fél hátrébb lépett. 

Kell-e nekünk olimpia?

Valljuk be, szinte lehetetlenség megállapítani, gazdaságilag megérné-e nekünk megszervezni az olimpiát. Ám a létesítmények nagy része már adott, így nem a nulláról kéne kezdenünk. Tegyük viszont hozzá, készen sem állunk rá teljesen: nyilvánvalóan szükség volna még számos beruházásra, melyek hosszabb-rövidebb időre megbonyolítanák a fővárosiak életét. Az az egy hónap, míg Budapesten lenne az olimpia, kemény kihívás lenne: állandó dugók, terelések, tömött tömegközlekedés.

Párizs is túlélte; Tokiót a covid miatt ne nagyon számoljuk, ott nem voltak nézők; Rio de Janeiro is megcsinálta, London is összehozta. Az az egy hónap gazdasági szempontból viszont a szó jó értelmében lenne kőkemény: gondoljunk csak bele, mennyi turista érkezne, akik csak az ötkarikás játékok miatt jönnének a világ minden tájáról. A szállodák és éttermek, kocsmák tele – nem kell közgazdasági mesterdiploma ahhoz, hogy kijelentsük: ez sokat hozna a konyhára. Arról nem is beszélve, hogy hazánk reputációja egy sikeres olimpiai rendezés után hosszú évekre feljebb pozicionálna minket a turizmus világpiacán, s folyamatosan megnövekedett turistaszámokkal számolhatnánk. 

De ha ez ilyen jó, miért vitatéma?

Mint mindennek, úgy nyilvánvalóan az olimpiának is van árnyoldala. Megrendezése ugyanis nem csak játék és mese, rengeteg beruházás is szükségeltetik ahhoz, hogy egy ország készen álljon rá, amit részben adóforintokból kell beletenni. 

Az a nagy kérdés most:

Természetesen a politika teljes erővel beleállt a témába: az ellenzék kardot rántott, felháborítónak tartván, hogy olimpiára készülünk. Karácsony Gergely hét éve még hallani sem akart az olimpiáról, mostanra azonban már nincsen mögötte a teljes baloldal, így megengedőbb a témában. A héten kiadott közleményében a főpolgármester azt írta: azt javasolja a Fővárosi Közgyűlésnek, hogy a főpolgármester és a frakciók vezetői együtt vegyenek részt a Magyar Olimpiai Bizottsággal való közös gondolkodásban. 

– közölte. A városvezető kijelentette, az olimpiarendezés feltételeinek ismeretében a budapestieket meg kell kérdezni majd arról, hogy szeretnének-e a városban olimpiát.

Most csak egy kis kávét kérünk

Karácsony Gergely az olimpia-gate kapcsán sajtótájékoztatót is tartott pénteken, ahol elmondta: egy olimpia történelmi léptékű városfejlesztésre ad lehetőséget, s a megrendezésről szóló döntést nem most kell meghozni, most csak a párbeszédnek kell megindulnia róla. Mint mondta: ha a fővárosi frakciók közös nevezőre jutnak, akkor ülnek le a kormányzattal is megvitatni, mi legyen a következő lépés, hiszen ők a pályázat garanciái. 

– mondta Karácsony, majd később úgy folytatta: Budapest az egyetlen olyan város, amelynek sportinfrastruktúrája a legközelebb áll a megrendezés követelményeihez, mégsem rendezett még olimpiát. 

Jött is az ellenzék apraja-nagyja. Csapzottan ragadott billentyűt Hadházy Ákos; a zuglói országgyűlési képviselő passzív-agresszív stílusban rontott neki a főpolgármesternek, nyílt levelében azt írta: az olimpiával kapcsolatban józan és felelős politikus szerintem legfeljebb két dolgon gondolkodhat:

1. Hogyan lehet megakadályozni?
2. Hogyan lehet leghamarabb fővárosi népszavazás az ügyben?

A mára már mérhető támogatottsággal nem rendelkező Momentum köti az ebet a karóhoz, visszatért a 2017-es recepthez, és újra azt szajkózza: N-É-P-S-Z-A-V-A-Z-Á-S. 

Egyelőre úgy tűnik, még mindig látótávolságon kívül van a budapesti olimpia. Nagy eséllyel 2036-ot Katar kapja majd meg, a foci vb kapcsán pedig láthattuk: amit a feneketlen kincsesládájú olajállam a fejébe vesz, meg is csinálja. Volna még tehát 16 évünk a rendezésig. Az sok mindenre elég, talán a fejekben is rendet lehetne tenni.