A Partizánban nevezte racionálisnak az orbáni stratégiát a világhírű történész

Fotó: képernyőkép

„Az én országom nagyban épít a kínai akkumulátorokra és az elektromos autókra. A CATL és más kínai gyártók, valamint a BYDL mind komoly befektetéseket eszközölnek Magyarországon. Elemzők szerint a magyar kormány az elektromos autók ellátási láncának német és kínai szereplőinek találkozási pontjává kíván válni. Ön szerint működhet egy ilyen stratégia, tekintettel arra az ellentétes európai törekvésre, hogy csökkentsék a kínai zöld infrastruktúrától való függőséget?” – kérdezte Gulyás Márton a Partizánban Adam Tooze amerikai történészt, aki magát technokrataként pozicionálta a műsorban.

Az adás első húsz perce az amerikai választásokról, főleg Trump táboráról szólt, majd kitértek a német helyzetre és Mario Draghi EU-s versenyképességi jelentésére. Ezek után tette fel Tooze-nak a fenti kérdést Gulyás Márton.

Tooze a kissé meglepett Gulyásnak így válaszolt: 

„Nem könnyű szívvel mondom ezt magának, mint magyar embernek, de nekem ez legalábbis racionális stratégiának tűnik. Szerintem lenyűgözően koherens vízió egy olyan játékosnak, mint Magyarország, mert önök rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak a belsőégésű motorok iparában, és az európai gépjárműipar szerintem vagy együttműködik és lehetőségeket talál szinergisztikus együttműködésre Kínával, vagy valóban komor jövő elé néz. 

Hozzátette: az amerikaiak azért tudnak hatalmi játékokat játszani Európával és Kínával, mert nincsenek annyira kitéve a kínai járműiparnak, ami különösen igaz a német autógyártásra.

„Magyarország az energetikai átállásban rendkívül sebezhető helyzetben van, és az, hogy kezdeményeznek, ebből a szempontból teljesen logikus” – jegyezte meg. Tooze hangsúlyozta: 

Mint mondta, szükség van a közvetlen kínai tőkebefektetésre, a kínaiakkal közös vállalkozásokra, és arra kell törekednünk, hogy megszerezzük az ő technológiájukat.

Gulyás Márton ezek után Matolcsy György jegybankelnök és Nagy Márton gazdasági miniszter konfliktusára tért ki, azt kifejtve, hogy Matolcsy a fiskális fegyelem képviselője, míg Nagy Márton az úgynevezett magasnyomású gazdaság elméletét vallja. Majd azt kérdezte Tooze-tól, melyiküknek lehet igaza, és mi lehet a jó megoldás egy kis, gazdaságilag nyitott ország számára.

– válaszolta Adam Tooze. Hozzátette, a közgazdaságtan ezen része politikailag semleges.

Végül leszögezte azt is: nagyon aggasztja Európával kapcsolatban, hogy a liberális és progresszív Európa-párti politika „mélységesen önkárosító gazdaságpolitikával párosul”, részben azért, mert úgy gondolják, hogy „az ellenségem ellensége a barátom”. Szerinte az az ijesztő az EU-ban és főleg Németországban, hogy  „van ez az önmagát erősítő, perverz ördögi kör”.

Az orosz gazdaságról szólva Tooze kifejtette: Putyinék először konzervatív tartalékoló gazdaságpolitikát csináltak, amivel felhalmoztak sokmindent, ami jól jött a háborúban. Az EU-s szankciók viszont a keynes-iánus, agresszívebb nemzeti gazdaságpolitika felé terelték őket, ami egy ideig biztos jól működik. Az ukrán gazdaságot viszont nagyon törékenynek látja az amerikai történész.