Az okoseszközök gyerekeket érő káros hatásaira figyelmeztet a szakember

Nyitókép: Tari Annamária/Facebook

Szeptember 9–10-én  újra megrendezik az AI Summit konferenciát a Magyar Zene Házában és a Néprajzi Múzeumban, ahol Tari Annamária is előadást tart az online világ és a mesterséges intelligencia (MI) életünkre és a gyerekeink fejlődésére gyakorolt lélektani hatásairól. A neves klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikust ez alkalomból kérdezte az Index. 

A szakember világossá tette, az MI sok területen – orvoslás, ipar, kereskedelem – nagy segítségünkre lehet, 

„A gyerekek 18 éves korukig tanulnak meg gondolkodni, véleményt formálni, döntéseket hozni, személyiségük kialakul, önértékelésük és énképük stabilizálódik, énhatáraik megszilárdulnak” – mondja Tari a lapnak. Szerinte ahogy a társas kapcsolataik, kötődéseik formálódnak, ezzel egy időben annak a képességnek is kell alakulnia, hogy tudjanak egyedül lenni; ezen nagyon sok múlik.

Ahogy azon is, hogy e képességek a realitásban alakulnak-e ki. Most viszont azt tapasztaljuk, hogy a korai okoseszköz-használat miatt az ezekhez az eszközökhöz kötődő érzelmek „lassan, de biztosan elfordítanak attól a valóságtól, ahol minden lassabb, erőfeszítést igénylő vagy épp kudarcok árán megszerezhető”.

A ChatGpt-t említi példaként, amit ha túl korán kerül a gyerek kezébe, és a használata rutinná válik, leszoktathat a gondolkodásról, miközben a jövő fiatal munkavállalóinak magabiztos szaktudásra, így „a gondolkodás transzformációjának képességére” van szüksége. Úgy véli, most éppen fordított a helyzet:

Azt is mondja, hogy a szülőknek nehéz a dolga, mert egyszerre kell biztosítaniuk a „modern gyerekkort” okoseszközökkel, és kontrollálniuk is azok használatát. Ezért gyakoriak a családon belüli konfliktusok: „a gyerek feszült, ha elveszik tőle a dopaminadagot, a szülő feszült, ha szenved a gyerek”. 

A fiatal felnőttekkel kapcsolatban az a meglátása: egyre többször látni közöttük olyanokat, akik nem hisznek abban, hogy meg tudnak saját célokat fogalmazni, szoronganak, mert „a közösségi média állandó rivalizációs közege mentén formálódó online személyiségre senki nem tud valósan támaszkodni”.

Az MI-vel ezért szerinte a legnagyobb probléma, hogy nem a kontrollra már képes felnőttek kezében maradt, hanem „leszivárgott” a gyerekekhez is. Miközben gyerek- és kamaszkorban sokkal aktívabb életforma kellene minél több valós szituáció átéléséhez. Manapság viszont az ellenkezőjét tapasztaljuk: az online tér szabályai átkerülnek az offline-ba, így nagyobb az agresszió, a türelmetlenség, a szorongás, az önkontroll gyors feloldása, minden az azonnali élményhajszolásnak rendelődik alá. 

Azt is a veszteségek közé sorolja, hogy eltűnik az életből a „small talk”, vagyis az utcai, sorban állás közbeni kis beszélgetések, hiszen ha várakoznunk kell, egyből a telefonunkhoz nyúlunk. Ez azért is veszélyes, mert egyre kevésbé tudunk „csak önmagunkkal, a gondolatainkkal” lenni, ami negatívan befolyásolja a konfliktuskezeléseinket, elvárásainkat is.

Ezért, szögezi le a szakember az Indexnek, a valódi társas kapcsolatainkra kellene a leginkább figyelnünk, amit nem helyettesíthet az MI nyújtotta mesterséges társaság. 

Végül Gelencsér András levegőkémikusra hivatkozva megjegyzi,

Ehhez az MI mellé fel kell húzni a realitást.

„Menjünk kirándulni, főzzünk közösen, vegyük elő a társasjátékokat, olvassunk könyvet, akár baráti könyvklubot alapítva, hallgassunk komolyzenét, ezek mind olyan tevékenységek, amik pihenést jelentenek az idegrendszerünknek.”