De miért is írunk itt és most megint a woke ideológia terjeszkedéséről? Mert mint az oroszok, a woke ideológia is már a spájzban van: hazánkhoz és a magyar kultúrához egyre közelebb és egyre alacsonyabb szinteken is megjelenik az új uralkodó irányvonal. Kisebb-nagyobb jelek, történések jönnek szembe a Facebookon vagy épp egy-egy külföldi kirándulás során – nézzünk körbe, haladjunk az Alpok mentén a magyar határ felé.
Csak néhány példa: a svájci, gyönyörű fekvésű Luzern legrégebbi, már 1178-ban említett templomában, a középkori Peterskapellében augusztus 25-étől szeptember 1-jéig Churchpride néven templomi, egyházi pride „fesztivált” szerveztek a „Gyűlölet ki, szeretet be” jelszava alatt; az esemény csúcspontjaként szeptember 1-jén „pride-misét” tartottak, bármit jelent is ez. Ezen a vonaton pedig, úgy tűnik, nincs fék se, a Peterskapelle online oldalain a papok nevét nem lehet megtalálni, ellenben a „csapatvezető”, bizonyos Meinrad Furrer tarkabarka ruháiban produkálja magát lelkesen: az évezredes templomi térben szivárványos szerencsekereket pörget, szintén szivárványos kekszet kínál a reménybeli látogatóknak, és hirdeti a – meglepetés! – szivárványszínű „Queer-Bibliát” is. A kápolna egy másik nyári programjában az Európába tartó út során elhunyt migránsok nevét lehet elolvasni vagy felolvasni, ezzel tiltakozva a migráció „emberi jogának” korlátozása ellen, a „nem a mi nevünkben” jelszó jegyében. Más programja és üzenete nem volt Luzern legrégebbi templomának az idei nyárra.
Az Alpok világában Magyarország felé közeledve megállhatunk Stájerországban is: a széles vidékein szépséges, önazonos, alpesi tájas és falvas osztrák tartomány őszi művészeti fesztiválja „a haza horrorja” témát járja körbe, szándékai szerint megkérdőjelezve mindent, amit a haza, a szülőföld, a nemzeti identitás és összetartozás eszméi jelentenek. A kortárs stájer művészek demokráciáról, vezető kultúráról, a haza érzéséről elmélkednek és alkotnak, a „militáns transznacionalizmus” jegyében, a szerintük máig uralkodó régi eszmékkel szemben.