A woke-ok már a spájzban vannak

Nyitókép: Shutterstock 

„Ez nem valamiféle összeesküvés-elmélet?” – kérdezi az Index Baán Lászlótól, amikor a Szépművészeti Múzeum főigazgatója az újbalos, progresszív, woke ideológiák teljes áttöréséről beszél a kulturális, egyetemi és médiavilágban. Nos, ha kicsit is nyitva tartjuk a szemünket, járunk külföldön, és olvasunk nyugati lapokat, tudhatjuk a választ: nem, nem össze­esküvés-elmélet. Ellenben bámulatos sikerű, észvesztő gyorsasággal teret nyerő és jó időre győztes pozíciókat szerző ideológiai forradalom az, ami lezajlott tíz-tizenöt év alatt a nyugati világban. Amiről a Mandiner, különösen Szilvay Gergely kolléga egy jó évtizede kezdett beszámolni, de akkor még afféle amerikai elit egyetemi hóbortnak tűnt. Aztán aludtunk rá párat, és azt vesszük észre, hogy szinte mindenhol és szinte mindent, ami lényeges, a woke ideológia ural. Ez nem egy képzelt ellenséggel szembeni kamu harciaskodás, nem bolhaméretű problémák elefánttá nagyítása és pláne nem össze­esküvés-elmélet: ez a mai nyugati valóság maga. A Nyugat alá, természetesen, mi magunkat, Magyarországot is beleértem. Annyi különbséggel, hogy a woke ideológia nálunk a vele szembehelyezkedő politikai vezetés és a társadalmi ellenállás miatt – egyelőre – nem tört át. De senkinek ne legyenek kétségei, hogy egy megváltozó politikai helyzetben, a régebbi nemzedékek kikopásával és az újak térfoglalásával ez a most még kedvező helyzet jelentősen változni fog.

De miért is írunk itt és most megint a woke ideológia terjeszkedéséről? Mert mint az oroszok, a woke ideológia is már a spájzban van: hazánkhoz és a magyar kultúrához egyre közelebb és egyre alacsonyabb szinteken is megjelenik az új uralkodó irányvonal. Kisebb-nagyobb jelek, történések jönnek szembe a Facebookon vagy épp egy-egy külföldi kirándulás során – nézzünk körbe, haladjunk az Alpok mentén a magyar határ felé.

Csak néhány példa: a svájci, gyönyörű fekvésű Luzern legrégebbi, már 1178-ban említett templomában, a középkori Peters­kapellében augusztus 25-étől szeptember 1-jéig Churchpride néven templomi, egyházi pride „fesztivált” szerveztek a „Gyűlölet ki, szeretet be” jelszava alatt; az esemény csúcspontjaként szeptember 1-jén „pride-misét” tartottak, bármit jelent is ez. Ezen a vonaton pedig, úgy tűnik, nincs fék se, a Peterskapelle online oldalain a papok nevét nem lehet megtalálni, ellenben a „csapatvezető”, bizonyos Meinrad Furrer tarkabarka ruháiban produkálja magát lelkesen: az évezredes templomi térben szivárványos szerencse­kereket pörget, szintén szivárványos kekszet kínál a reménybeli látogatóknak, és hirdeti a – meglepetés! – szivárványszínű „Queer-Bibliát” is. A kápolna egy másik nyári programjában az Európába tartó út során elhunyt migránsok nevét lehet elolvasni vagy felolvasni, ezzel tiltakozva a migráció „emberi jogának” korlátozása ellen, a „nem a mi nevünkben” jelszó jegyében. Más programja és üzenete nem volt Luzern legrégebbi templomának az idei nyárra.

Az Alpok világában Magyarország felé közeledve megállhatunk Stájerországban is: a széles vidékein szépséges, önazonos, alpesi tájas és falvas osztrák tartomány őszi művészeti fesztiválja „a haza horrorja” témát járja körbe, szándékai szerint megkérdőjelezve mindent, amit a haza, a szülőföld, a nemzeti identitás és összetartozás eszméi jelentenek. A kortárs stájer művészek demokráciáról, vezető kultúráról, a haza érzéséről elmélkednek és alkotnak, a „militáns transznacionalizmus” jegyében, a szerintük máig uralkodó régi eszmékkel szemben.

És még közelebb érve a magyar határhoz: a mai Burgenland területén, Szombathely közelében áll Szalónak gyönyörű középkori és barokk vára, a Batthyányk egyik korabeli fellegvára. Nos, Szalónak várában gyakorlatilag semmi nem szól a magyar főúri család örökségéről, a helyszín történelméről. Annál több termet kap a mai világunk baloldali szempontú igazságtalanságait bemutatni kívánó, az európai fehér embert kiváltságaira emlékeztető, a harmadik világ hátrányos helyzetét ecsetelő kiállítás. Így állt mostanra Szalónak ősi magyar vára is a globális woke kultúrharc szolgálatába, látótávolságra a magyar határtól. Már a spájzban vannak. Szóltam.

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek