Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Mindenre dühösen reagálunk, kifejezve az elégedetlenségünket, végül kijelentjük, hogy mi jó dolgokat szeretnénk, mert jó emberek vagyunk.
Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner
„A különböző Facebook-fossziliákból kinyerhető politikai örökítőanyagokból kiderült, hogy Magyar Péter az ősztől főállású minőségellenőrként fogja hasznossá tenni magát. Ígérete szerinte a magyar állam több területén is végighordozza a feháborotáskát, amivel harcba és dühös kommentelésbe szólítja a híveit. Nagy segítség ez a magyar családoknak.
Értem én, csak nem szeretem, hogy a kortárs politikai kommunikáció kizárólag az infantilizmus és a felháborodás mentén szerveződik. A cél tisztán muciológiai, mindenfelé igazságtalanságokat kell felmutatni, esetleg tudományosan kikutani, majd azt a közvélemény elé tárni a Szomszédok teleregény Lenke nénijét megidézve. A módszertan rendkívül összetett: mindenre dühösen/csalódotottan reagálunk, kifejezve az elégedetlenségünket, amit afelett érzünk, hogy a dolgok rosszak. Végül kijelentjük, hogy mi jó dolgokat szeretnénk, mert jó emberek vagyunk. (...)
Példának okáért itt vannak ezek a bizonyos kórházak, ahol hőmérő és szemle segítségével rossz dolgok lettek felfedezve. Nos, van egy financiális hiányunk, amit még évtizedekig tart ledolgozni, ezen a csodatévő messiás sem lesz képes változtatni kézrátétellel és uborkás fotókkal önmagáról. Másrészt van egy úgynevezett intézményi felelősség: ahol a főigazgató elvtárs nem volt hajlandó bekapcsolni a légkondit, illetve naponta kétszer feltölteni a vécépapírt, miközben minden a rendelkezésére állt, azt ki kell rúgni. És utána nem azon nyafogni, hogy micsoda vérengzést rendezett a rendőr az egészségügyben.”