Fásy húsz éve végez egy hatalmas kulturális értéket hordozó munkát

Nyitókép: Képernyőkép / Mandiner.hu

„Életemben egyszer volt dolgom Fásy Ádámmal, akkor is csak közvetve. Blanka lányomat meghívta csellózni a produkciójába, én pedig arra kértem a lányomat, inkább szerepeljen pornófilmben, mint Fásy Ádám zenekarában. Igen, ez egy igazi kultúrnáci duma, de nem volt energiám hosszasan elmagyarázni, miért kéne távol tartania magát a Fásy-jelenségtől.

Aztán most itt a baj, mert Fásy megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, az időközben felnőtt gyerekeim pedig kérdően néznek rám, mit művelnek »ezek« ott fenn? Általában szoktam érteni egy-egy díj okát és jelentését, de itt nem találtam a megfejtés kulcsát, úgyhogy elkezdtem utánanézni, mi is történhetett. Valójában nem kellett sokat kutatni, gyorsan szembejött.

Fásy Ádám a sok rettenetes zenei produkciója mellett 2005-ben valahogy rávette a Munkácsy-gyűjtő Pákh Imrét, hogy a nagyszerű magyar festő alkotásaiból hozzanak létre egy utazó kiállítást. Az így létrejött Munkácsy-tárlatot azóta több, mint ötmillióan nézték meg egy csomó országban, Magyarországon 47 városban, és Fásy Ádám a Munkácsy Alapítvány elnökeként a mai napig is óriási energiával szervezi az »utazó cirkuszt«. Az elmúlt húsz évben a képeket éppúgy láthatta az Ermitázs közönsége Szentpéterváron (egymillióan nézték meg a tárlatot!), mint egy-egy magyar kisváros kultúrával nem éppen jól ellátott közönsége.

A díjat egyébként Fásy Ádám »kulturális szervező, műsorvezető, a Munkácsy Alapítvány elnöke« kapta, tehát az adományozó pontosan megjelölte, milyen minőségben érdemelte ki a díjat Fásy Ádám – és se nem Zsülikét, se nem a szépségversenyt írta oda. Csak az a baj, hogy az emberek ugyanolyan felületesek, mint én voltam ebben az esetben: ha Fásy, akkor az csak pronyóság lehet. Pedig Fásy húsz éve végez egy hatalmas kulturális értéket hordozó munkát, amiért igenis jár a plecsni! Főleg úgy, hogy annyira csendben csinálja, hogy sose hallottam róla – mint ahogy a bejegyzésemet olvasók zöme sem. Nem tehetek mást, elnézést kell kérnem Fásy Ádámtól, és megemelem nem létező kalapomat, további jó egészséget és kitartó munkát kívánva neki a Munkácsy kiállítások szervezőjeként. Így már az sem akkora baj, ha néha dalra fakad Zsülikével...”