Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert
„Felhúzták a Tisza-zászlót, megvarrták a Tisza-címert, éneklik a Tisza-nótát, kinyomtatták a Tisza-bankót – de özönlenek-e a tömegek a hívó szóra? Magyar egy spekulatív politikai rendszer kaotikus hullámverését tehetséggel kihasználva lényegében új érték teremtése nélkül, és a mögéje soroló választók értékpreferenciáitól függetlenül halmozott fel elképesztő méretű politikai és társadalmi tőkét egy pillanat alatt. Ez a hatalom egyenlőre nem több, mint politikai zsákmány, amit Magyarék tehetséggel használnak, szerveznek, fordítanak át pártépítésre, közösségi finanszírozásra. A politikai zsákmány és a politikai tehetség együtt hatalmas erőforrás lehet, elég ahhoz, hogy rendszerváltáshoz vezessen. Magyarból lehet még rendszerváltó hős. De ki is folyhat kezéből a hozzá sodródott hatalom. Az előző részben bemutattam, miért játszhatják el esélyüket a Tisza vezetői, ha túlzottan bíznak abban, hogy a hullám, ami felemelte őket, majd spontán továbbterjed és ha ügyesen szörfölnek, ahogy eddig is, győzni fognak. Magyarék tévednek, ha azt gondolják, hogy erőteljes, provokatívan Fidesz-kompatibilis nyilatkozatokkal a háborúról és Brüsszelről és a szuverenitásról majd a csalódott fideszeseket is el tudják csábítani – mert eddig sem az „árujuk”, az ajánlatuk számított, sem az ellenzéki, sem a kormánypárti szavazók körében.