Leonyid Brezsnyev, a szovjet pártfőtitkár végül 1968. augusztus 20-ról 21-re virradóra adta ki a parancsot az úgynevezett Duna hadműveletre, amely keretén belül szovjet, lengyel, bolgár és magyar csapatok vonultak be Csehszlovákiába. A kelet-német haderőt végül nem indították el, a baráti Albánia részvételétől eltekintettek, Románia pedig taktikai okokból nem vett részt a hadműveletben, mivel rá osztották a szocialista jó fiú szerepét és továbbra is megmaradhatott a kiváló viszonya a nyugat-európai hatalmakkal.
A Duna hadművelet sikerrel járt, a csehszlovák hadsereg meg sem próbálta megállítani a benyomuló „baráti” hadtesteket. Dubceket Moszkva elmozdította a helyéről és a keményvonalas Gustáv Husákot tette a helyére.
A hadműveletben magyar csapatok is részt vettek, ám itthon mindezt úgy tolmácsolta a kommunista sajtó, hogy nagy ünneplésbe részesítette a segítséget nyújtó magyar katonákat… Kádár János mindvégig ellene volt a fegyveres megszállásnak (nem volt érdeke), ám hiába próbált tolmácsolni Brezsnyev és Dubcek között, nem járt sikerrel.