Brüsszel egy liberális oligarchia bürokratikus megszállása alá került”
A miniszterelnök egy reflexióval indította előadását: úgy fogalmazott az őt érő kritikákra, hogy keresztény kötelesség az eszköz birtokában a helyeset cselekedni, ez a békemisszió lényege, utalva a brüsszeli össztűzre, amiért a soros elnökség átvételével arra vállalkozott, meghallgatja a hadviselő feleket és a nagyhatalmak képviselőit. Értékelése szerint világrendszerváltás zajlik a szemünk előtt, „új világ jön”, Trump ante portas, és ha Brüsszel ennek a következményeit nem látja be, akkor megszégyenülve áll majd a világ színe előtt, és arra kényszerül, hogy politikai értelemben is megfizesse az „ukrajnai kaland árát”, mert Amerika magára fogja hagyni a kelet-európai problémákkal. A világ legnagyobb baja ma ugyanis a Nyugat gyengesége és szétesése. Egyszerűen nem tudja kezelni azt a helyzetet, hogy két nap van az égen, ezért a háború következtében az európai politika összeomlott, Európa feladta saját érdekeinek védelmét: Brüsszel ma szellemi restségében a demokrata elit politikáját másolja, akkor is, ha ez alapvető európai érdekeket sért. Ezekkel az állításokkal csak azok a telexesek vitatkoznak, akik a David Pressman által gondosan szerkesztett nagykövetségi olvasókönyvet – daily brief – lapozgatva nem értesülnek a friss tényekről, ezért nem is tájékoztatják közönségüket a valóságról. Friss adat, hogy a brit ipari termelés már Mexikó és Oroszország mögött kullog. Németország ipartalanodása köztudomású, ahogy az is, a szankciókkal vasbeton falakat emeltünk az unió és Oroszország közé, csakhogy a fal nagyobb árnyékot vet ránk, mint az oroszokra.
Ennek az elitnek a gyengesége megrengeti a demokráciát is: létrejött az elitizmus és a „populizmus” szembenállása. Az elitek megvetik a népeket, a népek érzéseit idegengyűlöletnek, homofóbnak és kirekesztőnek bélyegzik. Cserébe a népek sandán tekintenek elitjeikre, és gyanús globalizmussal vádolják a vazalluselit kaviáron és epren tartott tagjait. Létezik tehát egy elit, amelyik nem akarja képviselni az embereket, és van egy nép, amelyiket nem képviseli senki. Ebből természetszerűleg következik, hogy Brüsszel egy liberális oligarchia bürokratikus megszállása alá került, amely a szabályok nyílt felrúgásával, a törvények és az írott jog negligálásával a „rezsimváltó” politikai ellenzék és információs háború finanszírozójává lépett elő. Ez az elit nem európai, hanem globális érzelmű, és nem is demokratikus, hanem oligarchikus – az amerikai Demokrata Párt legügyesebb tanítványaiként lettek antidemokraták, akárcsak a tengerentúlon, ahol a külügyi, hadiipari, hírszerzési és médiakonglomerátum klikkje kedvére puccsol elnököt – mondván, a kampányra már nem alkalmas, de elnöknek még jó lesz. Csakhogy eközben a háborús projekt el lett számolva, és a nyugati elitek bicskája beletört, ez pedig csak felgyorsítja a változásokat, a világrendszerváltást.