Óriási esély nyílt előttünk: Magyarország a világrendszerváltás nyertese lehet

Orbán Viktor miniszterelnök előadásában a 33. bálványosi szabadegyetemen egyszerre elevenedett meg Angela Merkel konok, pragmatikus realizmusa, Donald Trump szívós akarata és a modern Európát megalapító kereszténydemokrata atyák egykori szelleme. Világrendszerváltás zajlik, új idők jönnek, Trump ante portas, és a sikert egy magyar nagy stratégia szolgálhatja. Mert a magyarok előtt most két út áll: betagozódnak a keleti vagy a nyugati blokk szélére, vagy továbbra is eltántoríthatatlanul kiállnak a magyar létezés mellett a magyar szuverenitás őrzésével a blokkok közötti összekapcsoltság mentén. A kormányfő szerint a cselekvési terv alapja a világgazdasági összeköttetések fenntartása, a kimaradás a Kelet elleni háborúból, a gazdaság további megerősítése, az államadósság leépítése, a demográfiai hanyatlás megállítása, a magyar falu megtartása, a családok tulajdonának és függetlenségének biztosítása. „Szilárd, de rugalmas” nemzet, amely őrzi a magyar nyelvet, és amelynek morális iránytűjét a kereszténység jelöli ki; ahol a rend és a rendezettség a sajátos magyar szabadság, a magyarok által elvárt „háborítatlan élet” alapja: legfőképpen egység, minden egyébben szabadság – üzente beszédében Orbán.

A magyar miniszterelnököt a személye és a politikája támasztotta kihívás miatt a globalisták és a brüsszeliek ott akadályozzák, ahol csak tudják: kiutálják az Európai Néppártból, páriaként kezelik, nem hívják az Európai Konzervatívok és Reformisták frakcióba, és fintorognak az Identitás és Demokrácia képviselőcsoport felől. Csakhogy a kormányfőben emberére talált a brüsszelita vazalluselit: ha nem vesztek be a buliba, akkor nálam tartjuk a legkirályabb házibulit – üzeni kaján mosollyal az arcán, mire a tumultusból egyértelmű: pillanatok alatt az övé és szövetségeseié Európa harmadik legnagyobb frakciója. A nagyvilág – a békemisszió miatt is – és az egyre gyűlő szövetségesek a Patrióták Európáért színre lépése óta pontosan érzékelik: a szavahihetetlen, leszerepelt és végtelenül korrupt európai csicska elittel szemben felemelkedett egy új vezető, aki érti, honnan és miért fúj a szél a világrendszerváltásban. Ezért gyűlölik Brüsszelben, ezért akarják ellehetetleníteni, ezért szorongatják a globalista médiával – egy reformer a maradik, az establishment, az elit és a status quót foggal-körömmel őrzők, valamint azok között, akik Karácsony Gergelyhez hasonlóan elgügyögik a tükörben, hogy ők igenis komoly politikusok és döntéshozók. Holott se szellem a fejükben, se autonómiájuk a cselekvéshez, se szuverenitásuk a döntésekhez.

Új világ jön, és ezt mindenki érzi a zsigereiben. Az új világ egyik legerősebb bástyája a magyar miniszterelnök, míg a másik hamarosan Donald Trump lehet, aki Amerika belső gondjaival akar törődni, véget vetve annak a szenvedés- és káoszhullámot okozó neoliberális őrületnek, amely lázálmában fáklyát hurcolt a világ minden részére, hogy ott világosságot gyújtson a sötétség helyébe. Ez a régi rend megbukott és végelgyengült: kimúlásának Joe Biden méltatlan vesszőfutása a szimbóluma, és ezt a szimbólumot pontosan olvassa az egész világ – ez nemhogy a Holdról, de a Plútóról is látszik. Ahogyan Orbán Viktor is meglátta már a Kelet felemelkedésekor, hogy hamarosan új hatalmi dinamikák mozgatják a világot, a „demokráciát exportáló”, korrupt, de gargalizálva moralizáló globalista elit és a vazallus EU-politikusok pedig képtelenek a megújulásra, ehelyett hátat fordítanak a népüknek és a szabadságnak. A magyar miniszterelnök ezzel szemben nem csupán a politika és a hatalom színterén önjogú, azaz szuverén és legitim szereplő, hanem a szellem világában is. Ennek adta tanúbizonyságát újra Tusnádfürdőn, ahol beszélt a háborúról, az azt követő világról, majd arról is, mi a magyar nagy stratégia a következő évtizedekre.

A miniszterelnök egy reflexióval indította előadását: úgy fogalmazott az őt érő kritikákra, hogy keresztény kötelesség az eszköz birtokában a helyeset cselekedni, ez a békemisszió lényege, utalva a brüsszeli össztűzre, amiért a soros elnökség átvételével arra vállalkozott, meghallgatja a hadviselő feleket és a nagyhatalmak képviselőit. Értékelése szerint világrendszerváltás zajlik a szemünk előtt, „új világ jön”, Trump ante portas, és ha Brüsszel ennek a következményeit nem látja be, akkor megszégyenülve áll majd a világ színe előtt, és arra kényszerül, hogy politikai értelemben is megfizesse az „ukrajnai kaland árát”, mert Amerika magára fogja hagyni a kelet-európai problémákkal. A világ legnagyobb baja ma ugyanis a Nyugat gyengesége és szétesése. Egyszerűen nem tudja kezelni azt a helyzetet, hogy két nap van az égen, ezért a háború következtében az európai politika összeomlott, Európa feladta saját érdekeinek védelmét: Brüsszel ma szellemi restségében a demokrata elit politikáját másolja, akkor is, ha ez alapvető európai érdekeket sért. Ezekkel az állításokkal csak azok a telexesek vitatkoznak, akik a David Pressman által gondosan szerkesztett nagykövetségi olvasókönyvet – daily brief – lapozgatva nem értesülnek a friss tényekről, ezért nem is tájékoztatják közönségüket a valóságról. Friss adat, hogy a brit ipari termelés már Mexikó és Oroszország mögött kullog. Németország ipartalanodása köztudomású, ahogy az is, a szankciókkal vasbeton falakat emeltünk az unió és Oroszország közé, csakhogy a fal nagyobb árnyékot vet ránk, mint az oroszokra.

Ennek az elitnek a gyengesége megrengeti a demokráciát is: létrejött az elitizmus és a „populizmus” szembenállása. Az elitek megvetik a népeket, a népek érzéseit idegengyűlöletnek, homofóbnak és kirekesztőnek bélyegzik. Cserébe a népek sandán tekintenek elitjeikre, és gyanús globalizmussal vádolják a vazalluselit kaviáron és epren tartott tagjait. Létezik tehát egy elit, amelyik nem akarja képviselni az embereket, és van egy nép, amelyiket nem képviseli senki. Ebből természetszerűleg következik, hogy Brüsszel egy liberális oligarchia bürokratikus megszállása alá került, amely a szabályok nyílt felrúgásával, a törvények és az írott jog negligálásával a „rezsimváltó” politikai ellenzék és információs háború finanszírozójává lépett elő. Ez az elit nem európai, hanem globális érzelmű, és nem is demokratikus, hanem oligarchikus – az amerikai Demokrata Párt legügyesebb tanítványaiként lettek antidemokraták, akárcsak a tengerentúlon, ahol a külügyi, hadiipari, hírszerzési és médiakonglomerátum klikkje kedvére puccsol elnököt – mondván, a kampányra már nem alkalmas, de elnöknek még jó lesz. Csakhogy eközben a háborús projekt el lett számolva, és a nyugati elitek bicskája beletört, ez pedig csak felgyorsítja a változásokat, a világrendszerváltást.

A változás nagyságrendje nem lebecsülhető, ötszáz éve nem volt erre példa. A mostani folyamat Ázsiából indult ki, Donald Trump kísérlete pedig az utolsó lehetőség, hogy Amerika elsőségét megőrizze. Ez Európát és Magyarországot is új helyzet elé állítja.

A szerző az Alapjogokért Központ kreatív vezetője.

***