Márpedig a beszéd nem különösebben mozgatott meg. Őszintén szólva ezt a műfajt én unom

Nyitókép: Daniel MIHAILESCU / AFP

„Többen fölhorgadtak, hogy bezzeg a tusványosi beszédről nem írok semmit. Valóban nem. Ennek két oka van. Egyfelől arról írok, amiről kedvem van, pontosabban amiről eszembe jut valami, és nem arról, amit a kedves megrendelő óhajt. Ez Tónira és a kommentelőkre egyaránt vonatkozik. 

A főszereplő egyszerre imitálja Aradszky Lászlót és Kossuth Lajost, Louis C.K.-t és Oswald Spenglert egy hívekből és karrieristákból verbuvált közönségnek (ahonnét majd a két évvel későbbi ellenzéki sztár kikerül) egy szervezett matinén. 

Másfelől hiányérzetem volt. Miközben szó esett 500 éve nem látott méretű változásokról, világrendszerváltásról, háborúról, piros bogyókról és a Mátrixról, a nyugati ember kiüresedéséről, Mátyásról és a német-római császárságról, Bakócz Tamásról és a pápaságról, Amerikáról és Kínáról, de mégsem éreztem úgy, hogy a beszéd teljes volna és kellően nagyívű. Valami kimaradt. 

 Így már kerek minden, akkor majd jövőre írok.”