Az Európai Bizottság régi-új elnökének nem akármilyen kihívásokkal kell majd szembenéznie.
(Nyitókép: AFP)
Az Európai Parlament strasbourgi ülésén Ursula von der Leyen másodjára is megszerezte az Európai Bizottság elnöki pozícióját, ám újraválasztását kritikák és politikai zavarok övezték. Az előző fél évben Von der Leyen intenzív ellenőrzésekkel és ellenérzésekkel küzdött, különösen a jobboldali és a centrista frakciók részéről.
A régi-új elnök hivatali ciklusának utóbbi hónapjait bizonytalan egyensúlyozás jellemezte. A jobboldali politikai csoportokkal, köztük a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök által vezetett Európai Konzervatívok és Reformistákkal (ECR) való összehangolódásra irányuló erőfeszítései során Von der Leyen kudarcot vallott.
Annak ellenére, hogy megpróbált alkalmazkodni a jobboldali menetrendhez, beleértve politikája és retorikája kiigazítását, stratégiája végül nem váltotta be a reményeket.
A kihívásokat tetézte, hogy pillanatnyi jobbratolódási kísérletei elidegenítették a liberális és baloldali európai parlamenti képviselőket. Miközben olyan személyiségként próbálta bemutatni magát, aki képes áthidalni az EP-n belüli ideológiai szakadékot, lépései felháborodást váltottak ki több pártcsaládban is, amelyek később meglebegtették annak lehetőségét, hogy a balliberálisok nem támogatják az újraválasztását, ha továbbra is udvarolni próbál az európai jobboldalnak.
Aznap, amikor Ursula von der Leyen kiállt a plénum elé, és kérte a képviselők támogatását, hogy bebiztosíthassa magának az Európai Bizottság elnöki pozícióját újabb öt évre, a vele szemben zajló bírósági eljárástól volt hangos a sajtó és a plenáris ülésterem.
Július 17-én ugyanis az Európai Unió Bírósága elmarasztalta a politikust, amiért a vakcinaszerződéseknek csak erősen szerkesztett változatát adta ki, ami indokolatlan volt.
A döntés azt követően született meg, hogy a zöldképviselők hónapokig kérték a megállapodások teljes körű hozzáférhetőségét, amire kezdetben átláthatatlansággal válaszoltak. A bíróság megállapította, a bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a szélesebb körű nyilvánosságra hozatal aláásná a kereskedelmi érdekeket, és ezzel megkérdőjelezte Von der Leyen átláthatósággal kapcsolatos eljárását.
Az ítélet dilemmát jelentett a zöldeknek, akiknek a támogatására az elnök nagyon számított.
Az eljárást kezdeményező zöldek üdvözölték az ítéletet, de hangsúlyozták, hogy az új testületnek a bíróság döntésével összhangban kell kialakítania a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó politikáját.
Az Európai Bíróság döntése után a politikus további vizsgálatokkal néz szembe. Egy újabb, a The New York Times által indított per arra irányul, hogy hozzák nyilvánosságra a Von der Leyen és a Pfizer vezérigazgatója, Albert Bourla között az oltóanyaggal kapcsolatos tárgyalások során váltott szöveges üzeneteket. Bár ítélet még nincs, az ügy folyamatban van,
az új ciklusban is folytatódik az EB elnökével szemben egy bírósági eljárás,
így nem tud majd szabadulni a korrupciógyanús ügyletének árnyékától.
Az Európai Parlament plenáris ülésén Ursula von der Leyen a politikai frakciók széles spektrumát megszólítva igyekezett biztosítani az újraválasztását. Beszéde azonban jelentős mértékű politikai manőverezésről árulkodott, ami alááshatta pozícióját. Azon kísérlete, hogy egyensúlyt teremtsen a szélsőbaloldaliaktól kezdve a jobbközép frakcióig, úgy tűnt, inkább elidegenítette a kulcsfontosságú csoportokat, mintsem egyesítette őket.
Élesen bírálta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, amit sokan az EP liberális frakcióinak tett nyílt engedményként értékeltek.
Beszédében Von der Leyen elítélte Orbán Viktor közelmúltbeli diplomáciai erőfeszítéseit, amelyeket a békéért tett. Ez a kifejezett elítélés nemcsak egy demokratikus vezetőt célzott meg, hanem rávilágított Von der Leyen stratégiai pozíciójára is: egyrészt mindenáron a liberális képviselők és a zöldek megnyugtatására törekszik, másrészt
folytatni kívánja azt a háborúpárti retorikát, amivel elnyerte a háború szóvivője címét.
Ursula von der Leyen elmozdulása a balközép felé és környezetvédelmi kötelezettségvállalásai nem tudták meggyőzni a jobboldali frakciók többségét, és kritizálták, amiért figyelmen kívül hagyja a jobboldali erők prioritásait. Volt olyan EP-képviselő, aki úgy nyilatkozott, hogy az EB elnöke egy „balközép programot” részesített előnyben, amely elhanyagolta az olyan, a jobboldali szavazók számára kulcsfontosságú kérdéseket, mint az atomenergia és a migránsbűnözés. Újraválasztásához 360 voksra volt szüksége, de egészen a szavazásig bizonytalan volt, hogy Giorgia Meloni EP-képviselői melyik irányba fognak voksolni.
Egyes találgatások szerint Meloni rávehette volna európai parlamenti képviselőit, hogy szavazzanak Von der Leyenre, de az olasz miniszterelnök is belátta, az eddigi elnök nem fog keményebb álláspontot képviselni a migránsokkal kapcsolatban,
továbbá nem fog változtatni az európai zöldmegállapodáson és fokozatosabban megközelíteni az ökológiai átállást.
Nem az ECR volt az egyetlen frakció, ahol elleneztek egy újabb Von der Leyen-bizottságot: a Patrióták Európáért pártcsalád, illetve a Szuverén Nemzetek Európája frakció úgy érzi, hogy Von der Leyen beszéde miatt háttérbe szorult, ezért határozott ellenvetésének adott hangot. Nehéz is lehetett volna támogatni egy olyan elnökjelöltet, aki következetesen cenzúrázza a jobboldali álláspontokat, és figyelmen kívül hagyja több millió uniós polgár akaratát. A jobboldali pártcsaládok támogatásának elmaradása, valamint a centrista pártok részéről érkező visszatetszés
kiemeli, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie az egységes Európai Bizottság vezetése során.
Elődeivel szemben – például Jean-Claude Junckerrel, aki újraválasztása során 422 támogató szavazatot kapott – a régi-új elnök csak 401 szavazatot gyűjtött össze. Az eltérés a korábbi bizottsági vezetőkhöz képest az irányításba vetett lelkesedés és bizalom jelentős hiányát emeli ki, és arra utal, hogy nincs kapcsolat az elképzelései és az Európai Unió tagállamainak szélesebb körű politikai akarata között.
Ursula von der Leyen jobb híján további öt évig vezeti az Európai Unió végrehajtó testületét, ami rávilágít az Európai Parlament megközelítésének hibájára: a választás kevésbé az ő hatékonyságáról vagy az EU-val kapcsolatos elképzeléseiről szólt,
sokkal inkább arról, hogy nem volt jobb alternatíva.
A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.
Két napon át folyt az eszmecsere a nemzeti önrendelkezésről, a kultúra, a szólásszabadság és a demokrácia válságáról Brüsszelben.
Nem adja oda a Bizottságnak az Európában befagyasztott, mintegy 140 milliárd eurónyi orosz vagyont.
A kongresszuson egyre többen követelték, hogy az Európai Néppártot jelöljék ki első számú ellenfélnek.
Ha az Eurocleart az EU arra kényszerítené, hogy átadja a számláin tartott orosz pénzeszközöket, az intézmény mindenképpen bíróság előtt támadná meg a döntést – tette hozzá a vezérigazgató.
Az egy évnyi magyar GDP-nek megfelelő orosz vagyonról van szó.
Mint ismert, Oroszország a befagyasztott vagyonok lefoglalására irányuló uniós terveket lopásnak tekinti, és a legkeményebb válaszlépéseket helyezte kilátásba.
A Kreml egyik fő tárgyalója szerint Friedrich Merz jobban tenné, ha csendben maradna, mivel Berlin mára elveszítette jelentőségét a nemzetközi politikában.
