Még messze nincs vége: cudar idők elé néz Von der Leyen, több okból is

(Nyitókép: AFP)

Az Európai Parlament strasbourgi ülésén Ursula von der Leyen másodjára is megszerezte az Európai Bizottság elnöki pozícióját, ám újraválasztását kritikák és politikai zavarok övezték. Az előző fél évben Von der Leyen intenzív ellenőrzésekkel és ellenérzésekkel küzdött, különösen a jobboldali és a centrista frakciók részéről.

A régi-új elnök hivatali ciklusának utóbbi hónapjait bizonytalan egyensúlyozás jellemezte. A jobboldali politikai csoportokkal, köztük a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök által vezetett Európai Konzervatívok és Reformistákkal (ECR) való összehangolódásra irányuló erő­feszítései során Von der Leyen kudarcot vallott.

A kihívásokat tetézte, hogy pillanatnyi jobbratolódási kísérletei elidegenítették a liberális és baloldali európai parlamenti képviselőket. Miközben olyan személyiségként próbálta bemutatni magát, aki képes áthidalni az EP-n belüli ideológiai szakadékot, lépései felháborodást váltottak ki több pártcsaládban is, amelyek később meglebegtették annak lehetőségét, hogy a balliberálisok nem támogatják az újraválasztását, ha továbbra is udvarolni próbál az európai jobboldalnak. 

Aznap, amikor Ursula von der Leyen kiállt a plénum elé, és kérte a képviselők támogatását, hogy bebiztosíthassa magának az Európai Bizottság elnöki pozícióját újabb öt évre, a vele szemben zajló bírósági eljárástól volt hangos a sajtó és a plenáris ülésterem.

A döntés azt követően született meg, hogy a zöldképviselők hónapokig kérték a megállapodások teljes körű hozzáférhetőségét, amire kezdetben átláthatatlansággal válaszoltak. A bíróság megállapította, a bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a szélesebb körű nyilvánosságra hozatal aláásná a kereskedelmi érdekeket, és ezzel megkérdőjelezte Von der Leyen átláthatósággal kapcsolatos eljárását.

Az eljárást kezdeményező zöldek üdvözölték az ítéletet, de hangsúlyozták, hogy az új testületnek a bíróság döntésével összhangban kell kialakítania a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó politikáját.

Az Európai Bíróság döntése után a politikus további vizsgálatokkal néz szembe. Egy újabb, a The New York Times által indított per arra irányul, hogy hozzák nyilvánosságra a Von der Leyen és a Pfizer vezérigazgatója, Albert Bourla között az oltóanyaggal kapcsolatos tárgyalások során váltott szöveges üzeneteket. Bár ítélet még nincs, az ügy folyamatban van,

így nem tud majd szabadulni a korrupciógyanús ügyletének árnyékától.

Az Európai Parlament plenáris ülésén Ursula von der Leyen a politikai frakciók széles spektrumát megszólítva igyekezett biztosítani az újraválasztását. Beszéde azonban jelentős mértékű politikai manőverezésről árulkodott, ami alááshatta pozícióját. Azon kísérlete, hogy egyensúlyt teremtsen a szélsőbaloldaliaktól kezdve a jobbközép frakcióig, úgy tűnt, inkább elidegenítette a kulcsfontosságú csoportokat, mintsem egyesítette őket.

Beszédében Von der Leyen elítélte Orbán Viktor közelmúltbeli diplomáciai erőfeszítéseit, amelyeket a békéért tett. Ez a kifejezett elítélés nemcsak egy demokratikus vezetőt célzott meg, hanem rávilágított Von der Leyen stratégiai pozíciójára is: egyrészt mindenáron a liberális képviselők és a zöldek megnyugtatására törekszik, másrészt

Ursula von der Leyen elmozdulása a balközép felé és környezetvédelmi kötelezettségvállalásai nem tudták meg­győzni a jobboldali frakciók többségét, és kritizálták, amiért figyelmen kívül hagyja a jobboldali erők prioritásait. Volt olyan EP-képviselő, aki úgy nyilatkozott, hogy az EB elnöke egy „balközép programot” részesített előnyben, amely elhanyagolta az olyan, a jobboldali szavazók számára kulcsfontosságú kérdéseket, mint az atomenergia és a migránsbűnözés. Újraválasztásához 360 voksra volt szüksége, de egészen a szavazásig bizonytalan volt, hogy Giorgia Meloni EP-képviselői melyik irányba fognak voksolni.

továbbá nem fog változtatni az európai zöldmegállapodáson és fokozatosabban megközelíteni az ökológiai átállást. 

Nem az ECR volt az egyetlen frakció, ahol elleneztek egy újabb Von der Leyen-bizottságot: a Patrióták Európáért pártcsalád, illetve a Szuverén Nemzetek Európája frakció úgy érzi, hogy Von der Leyen beszéde miatt háttérbe szorult, ezért határozott ellenvetésének adott hangot. Nehéz is lehetett volna támogatni egy olyan elnökjelöltet, aki következetesen cenzúrázza a jobboldali álláspontokat, és figyelmen kívül hagyja több millió uniós polgár akaratát. A jobboldali pártcsaládok támogatásának elmaradása, valamint a centrista pártok részéről érkező visszatetszés

Elődeivel szemben – például Jean-Claude Junckerrel, aki újraválasztása során 422 támogató szavazatot kapott – a régi-új elnök csak 401 szavazatot gyűjtött össze. Az eltérés a korábbi bizottsági vezetőkhöz képest az irányításba vetett lelkesedés és bizalom jelentős hiányát emeli ki, és arra utal, hogy nincs kapcsolat az elképzelései és az Európai Unió tagállamainak szélesebb körű politikai akarata között. 

Ursula von der Leyen jobb híján további öt évig vezeti az Európai Unió végrehajtó testületét, ami rávilágít az Európai Parlament megközelítésének hibájára: a választás kevésbé az ő hatékonyságáról vagy az EU-val kapcsolatos elképzeléseiről szólt,

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.