Egy mentalitás újabb csődje

Nyitókép: Képernyőfotó

„»Abban vagyok érdekelt, hogy a fiam lásson még havat, és anyák napján hozzon nekem orgonát (…) laposföldhívőkkel nem tudok vitatkozni.« (Partizán, 2024. május 17.)

Amikor a Momentum listavezetője az EP-listavezetők Partizán-vitájában azzal címkézte egyik ellenfelét, hogy az laposföldhívő, azzal hátat fordított a demokratikus vitának, amelyet egyébként oly fontosnak tart. A két legerősebb listavezetővel ellentétben jelen volt a pódiumon, de a vitától ő is elállt: laposföldhívőkkel ugyanis nem tud vitatkozni. Ez a vita- és válaszképtelenség visszavonultatta a politikust a kommentszekcióba, vagy az elit érv nélküli elefántcsonttornyába, ahonnan nem látszanak a szavazók. És ha látszanának is: tévhit, hogy az ellenszenves ellenfél puszta megvetése elegendő volna a mozgósításukra.

Persze nem ő az első és nem is az utolsó, aki beleesik ennek a történelmi-politikai-taktikai tévedésnek a csapdájába. De ez működött valaha? Nem kellett volna legalább megfontolni ennek az ellenkezőjét, 10 év után megint, mondjuk a valaha beígért politikai generációváltás jegyében? De túl az erkölcsi felháborodás(om)on: ezúttal bevált? Az eredményeket ismerjük.”