Új időknek új dalai

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

„László Gyula professzor egy zseniálisan egyszerű meglátása szerint azok a helységnevek, melyekben nemzetség- vagy törzsnév jelenik meg (Borosjenő, Budakeszi stb.), a közvélekedéssel ellentétben nem azt jelzik, hogy az illető terület a Keszi vagy Jenő törzs eredeti szállásterülete volt, hanem éppen ellenkezőleg. Ugyanis honfoglalás kori nemzetség-alapú szerveződésünket úgy semmisítették meg, hogy erőszakkal széttelepítették a szerves közösségeket (már akkor is a »fejlett, nyugati« társadalommérnöki elveket követve). Tehát a helységnévben éppen azért jelenik meg a Nyék, mert a Nyék törzs egyik erőszakkal áttelepített csoportja szükségesnek tartotta, hogy ezáltal megkülönböztesse magát új környezetétől. Nem volna értelme hangsúlyozni, hogy Tarján törzsbéli vagy, ha mindenki az körülötted.

Nihil novi sub sole. Ez a logika nagyszerűen alkalmazható tizenegy évszázaddal később a magyar belpolitikára. Ahol új kezdeményezést, pártot, narratívát, arcot látunk feltűnni, ott nem kéne újat keresni. Sőt. Ahogyan a magabiztos amatőr történész apuka magyarázza a gyereknek a helységnévtáblát, Tiszakéren vagyunk, kisfiam, a Kér törzsé volt ez a vidék honfoglaláskor, úgy magyarázzák egymásnak a bizonytalan (azaz tájékozatlan) szavazók, hogy mennyire nagyszerű új politikai jelenség az SZDSZ, a Momentum, Bajnai, Márki-Zay vagy Magyar Péter. Mivelhogy újnak látszik. Vannak ugyan intő jelek, de a bizonytalan szavazótól nem várható el, hogy ne úgy értelmezzen valamit, ahogy az neki a legkényelmesebb. Bajnai Gordon, példának okáért, gazdasági miniszterként előidézője volt annak a gazdasági krízisnek, amelynek kezelésére kinevezték miniszterelnöknek – de ez a bizonytalan szavazónak egy pillanatra sem ütött szöget a fejébe. Ahogy a helységnevek esetében, éppen az ellenkezőjére kellett volna gondolniuk: az új arc azt jelezte, hogy minden marad a régiben, csak mostantól más fogja eladósítani az országot.

László professzor az »x nem x« tételt nem a paradoxon kedvéért állította fel, hanem a magyar államszervezés szélesebb történelmi folyamatának ismeretében. A progresszív szekta hívői viszont pontosan attól hívők, hogy nincs szélesebb rálátásuk napjaink politikai-ideológiai folyamataira, így nem is várható el tőlük, hogy az új arcokban, ezek váltakozásában a rendszerfolytonosságot fedezzék fel. Ez az érdekalapú folytonosság értelemszerűen a háttérben maradó erőkhöz/szervezetekhez kapcsolható, amely kiválasztja az új arcokat.

Mivel a politikai háttérerők lényegük szerint nem tolakodnak az előtérbe, létezésüket a »felvilágosult« liberális szavazó konteóként hessegeti el. Ezzel nagyjából ki is küszöböli azt a lehetőséget, hogy evidenciákat ismerjen fel – például azt, hogy Márki-Zay Péter vagy Magyar Péter fogyóeszköz, és mint ilyen, teljesen irreleváns. Ugyanakkor lélektani szempontból ez szürke zóna: nem jelenthető ki egyértelműen, hogy ezek nem látják a pétereket mozgató erőket, mert egyszerűen ostobák. Ha nem is analitikus módon, de ösztönösen érzékelik ők, és egyetértenek azzal a mögöttes szellemiséggel és értékrenddel, amelynek Katka vagy Péter csupán megjelenítői.”