Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban.
(Nyitókép: A csíksomlói búcsúra tartó zarándokok Csíkmadaras határában / MTI / Koszticsák Szilárd)
A posztmodern ember sajátossága a rohanás. A hétköznapok ördögi dinamikája hozta el a semmiről sem lemaradni érzését, a telhetetlenséget, a folyamatos mozgásigényt. Az életen át tartó rohanás az örök túlvállalásban, önmagunk túlhajszolásában vagy épp a fogyasztási és birtokolási lázban testesül meg.
Az időcsapda érzetét pedig kiválóan kiszolgálják azok a hipersebességű eszközök,
amik látszatra megkönnyítik a hétköznapokat, azonban távlatosan szemlélve csak felfokozott tempóra kárhoztatják társadalmunkat. A villámsebes közlekedés (Budapest üdítő kivételt képez), az okoseszközök, a mesterséges intelligencia szövegalkotása megoldják mindennapi feladatainkat, de kizárólagosságuk, az eszközökbe vetett vakbizalom éppen életfeladatainktól visz távolabb.
Pünkösd ünnepe pontosan arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Ezt megtehetjük az én szintjén is, ám környezetünk, hazánk, az összmagyarság perspektívájában is érdemes időről időre leltárt készítenünk. Hiszen épp az egyház megalapításának, a Szentlélek kiáradásának ünnepe közeleg, ami a vallásos olvasaton túl a hagyományok erejéről,
a közösséghez tartozásról, a határokon átívelő szövetségről üzen.
Csíksomlyó varázsa ebben rejlik: megmutatja, hogy
a közös hit, a közös múlt és a nemzeti tradíciók sokkal mélyebben gyökereznek annál, mintsem divatos világáramlatokkal el lehetne mosni őket.
A család egységét, a hagyományok szükségét vagy a nemzeti identitást támadó hullámokkal szemben azonban szilárdnak kell lennünk.
Pünkösd lehetőség a megtorpanásra, fejünk felszegésére, hogy lássuk és tudatosítsuk, milyen célokért küzdünk nap mint nap. Egy olyan Magyarországért, ami a szabadság szigete maradhat a „progressziónak” fejet hajtó Európában. Egy olyan országért, amiben a nők, az elesettek, az idősek védelme alapérték, amit semmiféle politikai hurráoptimizmus nem írhat felül.
Egy olyan hazáért, ami nem ér véget a trianoni határoknál, hanem érzésben és cselekvésben Beregszásztól Szabadkáig, Csallóköztől a Székelyföldig húzódik.
Egy ilyen hazáért azonban küzdeni kell. A pünkösdi erőgyűjtés segíthet abban, hogy elköteleződésünket, elszántságunkat megerősítve, távlatainkat tudatosítva folytassuk a küzdelmet érte. Szűkebb pátriánkban, a Kárpát-medencében és a fel nem adott Európában egyaránt.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
Rövidesen új segédszelvények is érkeznek majd, amelyek lehetőséget nyújtanak a több alkalmas játék feladására is.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Magyar Péter kritikájáról csak annyit: mikor legutóbb vonatoztam, nem arra csodálkoztam rá, hogy a MÁV és az ÖBB is késett – hanem hogy a MÁV az, ahol normálisan takarítanak.
Van itt egy titokzatos többlet, amit nem ismer a matematika. Pedig a matematika is elég sok mindent ismer. Ez a titokzatos többlet az, ami Jézus szavainak mélyén van. Győrffy Ákos írása.
Sam Harris szerint nem véletlen, hogy egyre nagyobb mértéket ölt az antiszemitizmus világszerte.
The Man-nek láthatóan új célja van. Eddig azt hittük, Orbán Viktort akarja leváltani. Most azonban kiderült: Hont Andrást.
