Pünkösd van – küzdjünk a hazáért szűkebb pát­riánkban, a Kárpát-medencében és a fel nem adott Európában egyaránt!

(Nyitókép: A csíksomlói búcsúra tartó zarándokok Csíkmadaras határában / MTI / Koszticsák Szilárd)

A posztmodern ember sajátossága a rohanás. A hétköznapok ördögi dinamikája hozta el a semmiről sem lemaradni érzését, a telhetetlenséget, a folyamatos mozgásigényt. Az életen át tartó rohanás az örök túlvállalásban, önmagunk túlhajszolásában vagy épp a fogyasztási és birtokolási lázban testesül meg.

amik látszatra megkönnyítik a hétköznapokat, azonban távlatosan szemlélve csak felfokozott tempóra kárhoztatják társadalmunkat. A villámsebes közlekedés (Budapest üdítő kivételt képez), az okoseszközök, a mesterséges intelligencia szövegalkotása megoldják mindennapi feladatainkat, de kizárólagosságuk, az eszközökbe vetett vakbizalom éppen életfeladatainktól visz távolabb.

Pünkösd ünnepe pontosan arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Ezt megtehetjük az én szintjén is, ám környezetünk, hazánk, az összmagyarság perspektívájában is érdemes időről időre leltárt készítenünk. Hiszen épp az egyház megalapításának, a Szentlélek kiáradásának ünnepe közeleg, ami a vallásos olvasaton túl a hagyományok erejéről, 
a közösséghez tartozásról, a határokon átívelő szövetségről üzen.

Csíksomlyó varázsa ebben rejlik: megmutatja, hogy 

A család egységét, a hagyományok szükségét vagy a nemzeti identitást támadó hullámokkal szemben azonban szilárdnak kell lennünk.

Pünkösd lehetőség a meg­torpanásra, fejünk felszegésére, hogy lássuk és tudatosítsuk, milyen célokért küzdünk nap mint nap. Egy olyan Magyarországért, ami a szabadság szigete maradhat a „progressziónak” fejet hajtó Európában. Egy olyan országért, amiben a nők, az elesettek, az idősek védelme alapérték, amit semmiféle politikai hurráoptimizmus nem írhat felül.

Egy ilyen hazáért azonban küzdeni kell. A pünkösdi erőgyűjtés segíthet abban, hogy elköteleződésünket, elszántságunkat megerősítve, távlatainkat tudatosítva folytassuk a küzdelmet érte. Szűkebb pát­riánkban, a Kárpát-­medencében és a fel nem adott Európában egyaránt.