Holnap én is sétálok egyet

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

„Holnap én is sétálok egyet.

Eddig jobbára csak ellenzéki elégedetlenségi összegyűléseken mosolyogtam és biccentettem biztatóan azokra, akik hangosan szidták a rendszert, miközben a legnagyobb nyertesei voltak az elmúlt 14 évnek. Egészen groteszk életképek voltak ezek mindig:  jellemzően budapesti ellenzékiek hangosan szidják Orbánt, diktatúráról és mélyszegénységről ábrándoznak (»vidéken, Mucsán biztos, hogy van mind a kettő!«) és vidáman szelfiznek drága, szép ruhákban drága telefonokkal, és alig várják, hogy Berlinbe, Barcelonába és Rómába foglalhassanak este még repjegyet néhány napos kirándulásokra. Vagy hogy kipróbálhassák a 300 ezres új biciklit. 

Holnap viszont azokkal leszek, akiknek ebből a szempontból nem paradox az életük, hanem bátran vállalhatják,  hogy nekik ez a rendszer sokat ad, szeretik, és minden hibája ellenére is ehhez ragaszkodnak. 

Ahogyan én is.

És az önazonosság szabadon tartja a lelket.”