Nyitókép: Képkocka/YouTube-videó
Veiszer Alinda a héten Chikán Attila közgazdásszal, egyetemi tanárral készített interjút. A beszélgetés során a korábbi politikus számos téma kapcsán kifejtette véleményét, amelyet röviden úgy összegezhettek a nézők: szinte minden rossz, ami most van a magyar gazdaságban.
A magyar gazdaság helyzetéről
Az adás elején például a műsorvezető arra volt kíváncsi, hogy a közgazász szerint hogyan lehetséges az, hogy olyan gyakran halljuk, hogy összeomlik a gazdaság, de aztán valahogy mégsem omlik össze. Chikán Attila a kérdésre válaszolva elmondta: mert „egy gazdaság azért elég nehezen omlik össze”.
Mint fogalmazott: „minden reggel ebben az országban 5-6 millió ember elmegy dolgozni, csinál valamit, azzal löki előre egy kicsit.”
(Vö. Orbán-kormányok munkaalapú társadalma a baloldal által prefereált segélyalapú társadlommal szemben – a szerk.)
„Aztán másnap megint, meg harmadnap is megint, és ebből kijön az, hogy a működés az fennmarad, akkor is, ha az eredményessége nem olyan, amilyennek szeretnénk látni” – értékelte le a jelenlegi teljesítményt a közgazdász, emlékeztetve a műsorvezetőt arra is, hogy többen, például ő is, noha másokat nem nevezett meg, jelezte már „jó tíz évvel ezelőtt”, hogy „a jelenlegi gazdaságpolitika nem célreavezető”.
A műsorvezető azon kérdésére, hogy „de miért? Mi az a gazdaságpolitikában, ami nem célravezető?” Chikán Attila azt is felsorolta, hogy mennyi minden nem jó, ami most van. Például „azok a gazdasági célok, amelyeket kitűzünk, és azok a társadalmi körülmények, amelyek között ezek megvalósulnak, ezek nem felelnek meg a magyar gazdaság tényleges követelményeinek”.
Chikán szerint ugyanis „máshogy kellene elgondolni a gazdaság szerkezetét, máshová kellene befektetni, más dolgokat kellene támogatni”. De azt, hogy pontosan mik lennének ezek a „más dolgok”, azt túlságosan nem fejtette ki. „Számos olyan irány van, amelyben tévedünk, tévedtünk” – foglalta össze.
Amikor a műsorvezető konkrét példákat is kért, a közgazdász számos (problémás területként még az elmúlt 20 évben sosem felvetett – irónia – a szerk.) területet sorolt fel: „az egészségügyről beszélek, meg az oktatásról beszélek, meg a szociális ellátórendszerekről beszélek, tehát, amik nem közvetlenül a gazdaság” – fogalmazott a közgazdász.