Globalista haladár termékről van szó, nem egy tervező és előrelátó politikusról.
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
Sosem láttam még politikus-imitátor showt több mint félévszázados földi- és több mint negyedszázados újságírói pályafutásom alatt. Ezért is várom nagy kíváncsisággal Magyar Péter debreceni demonstrációját,
ahol a résztvevőket a szervezők arra biztatták: öltözzenek Magyarnak!
Kétségtelen, hogy szokatlan színfoltként érkezett a politika színpadára Varga Judit exférje, még ha a színfoltokba szégyenfoltok is vegyülnek. A „trendi” kozmopolita külsővel hódító áruló ő, aki a volt feleségének, a volt barátainak és a megélhetését biztosító politikai közösségének hátat fordítva indult meg az addigi nézeteivel – ezek szerint – szöges ellentétben álló irányba.
És mindehhez – valljuk be – tényleg hatásos jelmezt öltött.
De akkor lássuk, hogy mit kellene felvennie egy hithű Magyar-rajongónak a vasárnapi demonstrációra!
Egy. Kell egy fehér sportcipő, lehetőleg valami komolyabb márka, aminek az ára nagyjából 40 ezer forint felett kezdődik, de a határ a csillagos ég.
Kettő. A divatos, skinny szabású farmernadrág, mint a metroszexuális férfiak elmaradhatatlan darabja szintén kerüljön legalább néhány tízezer forintba, hogy mutassa:
viselője nem azért öltött farmernadrágot, mint a XIX. századi cowboyok, hogy trágyát hordjon benne.
Három. Egy slimfit BOSS/Calvin Klein ingre ugyancsak szükség lesz. Lazán, a felső két gombot mellőzve viselendő, hogy lehessen látni, viselője micsoda szabad szellem.
Négy. Kelleni fog egy sötét zakó is, melynek gallérját jampi módra felcsapva kell viselni, bizonyítandó, hogy akin feszül, az bizony vagány csávó.
És ha még le is hagyjuk a drága napszemüveget, ami már úgyis elkelt az árverésen, rájöhetünk: bizony egy hatásos Magyar Péter-álca alsó hangon belekerül vagy 150-200 ezer forintba.
Az az érzésem, hogy a cívisvárosban és környékén nem telik erre tízezreknek.
De maradjunk még egy kicsit a Magyar-jelenség jellemzőinek felsorolásánál! Mi kell még egy trendi hordószónok befutásához ma az Orbán-fóbiások körében?!
Nos, szakpolitikai elképzelés láthatóan nem szükséges. Hiszen Magyar politikai krédója az, hogy innen is-onnan is lenyúl valami jól hangzó elemet,
de épp csak annyit, hogy még hitelesen szidhassa a hazai kétpólusú belpolitika mindkét odalát.
Mindezeket viszonylag nagy hangerővel, de a jól megszokott, nárcisztikusan érzelemmentes hangsúllyal, és egy ministránsfiú áhítatos hanghordozásával kell beleharsogni az éterbe, miközben forog a Facebook-élőzés.
A fenti felsorolás – szerintem legalábbis – tökéletesen igazolja, hogy egy globalista haladár termékről van szó, nem egy tervező és előrelátó politikusról.
A rajongás persze érthető, még ha kormányzóképességre utaló jelet maga a termék egyáltalán nem mutat fel.
Ez az anomália viszont úgy szokott megjelenni a politikában, hogy a lájk nem egyenlő a szavazattal…
Főként, ha a legújabb „termék” nagyjából annyira ügyel a különböző társadalmi csoportok érzékenységére, mint az előző, Márki-Zay névre hallgató brand, és aznap akar Debrecenben kormányt buktatni, amikor a családok az édesanyákat ünnepelnék.
Csak így tovább, Ken! Két momentumos Barbie-t már megbuktattál, magadat is sikerülni fog…