Emlékére néhány beszédéből és egy vele készült interjúból idézünk részleteket.
Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK / AFP
A Mandiner szerkesztősége adózik Mádl Ferenc (1931-2011) emlékének. Néhai köztársasági elnökünk 13 éve ezen a napon hunyt el. Emlékére néhány beszédéből és egy vele készült interjúból idézünk részleteket:
A köztársasági elnök fejezze ki a nemzet egységét abban, hogy becsüljük és védjük országunk békéjét és szuverenitását;
hogy biztosítsuk országunk méltó helyét a népek családjában, az euro-atlanti integrációs folyamatokban, a szomszédainkkal való együttműködésben; hogy tízéves polgári demokráciánk, alkotmányos rendünk és a mindennapok alkotó együttműködése javára fejlesszük közösségeinket, segítsük a jövő nemzedékek bölcsőjét, a családokat; hogy azonosuljunk nemzeti történelmünk hagyományaival, forradalmaink és szabadságharcaink nekünk szóló parancsaival.
A köztársasági elnöknek ki kell fejezni a nemzet egységét abban, hogy felelősséget érzünk az ország határain kívül élő magyarok sorsáért;
hogy a nemzeti kisebbségeknek államalkotó szerepe van, részesei a nép hatalmának, és gazdagabbá teszik az ország társadalmát és kultúráját.
Kifejezi a nemzet egységét abban, hogy védeni kell az új életet, a nemzet jövőjét, erősíteni kell az ifjúság esélyeit; hogy a szülők és nagyszülők nemzedékeit méltó megbecsülés illeti mindazért, amit gyermekeikért, családjukért és az országért tettek és tesznek; hogy a kulturális és erkölcsi felemelkedés mindenki kenyere lehessen, hiszen a kultúrában leljük meg mindazt, ami bennünk közös, és azt is, amiben különbözünk; hogy az értékteremtő embert, az értékőrzést és az értékteremtést méltó megbecsülésnek kell öveznie;
hogy a tudásalapú társadalom áldást, ne pedig földünk és életünk romlását hozza.
A nemzet egységét fejezheti ki a köztársasági elnök abban az általános meggyőződésben is, hogy az egyházaknak, vallásfelekezeteknek, a polgárok közösségeinek és önszerveződéseinek nagy szerepük van az egyes ember és a társadalom minél szélesebb rétegeinek kulturális, etikai és közéleti újjáépítésében és a szociális bajok enyhítésében. Szeressük, támogassuk ezt a munkát!
Ha József Attila így írhatott: »Istenem, ha rikkancs volna a mesterséged, segítenék kiabálni néked!«, ha ő ezt meg tudta tenni, akkor valami hasonlót mi is tehetünk.”
/A megválasztott Köztársasági Elnök beszéde az Országgyűlésben 2000. június 6-án/
Ezt is ajánljuk a témában
„A mese rólad szól” – ez lett volna Mádl Ferenc uniós integrációról szóló könyvének a mottója, amely azonban nem jutott át a cenzúrán. Ezt, és hasonló „kulisszatitkokat” tudhatunk meg Mádl Ferencről Paczolay Péter egykori alkotmánybíró visszaemlékezéséből.
A magyarság egész történelme során egyedül a kereszténységgel kötött olyan szövetséget, amelynek töretlen fennállását ezer év múltán is ünnepelhetjük.
(…) Értette a keresztény magyarság hivatását az Árpádház minden szentje és az Európát védő Hunyadiak is. Értettük, amikor sokan és erősek voltunk, de értettük akkor is, amikor éppen meggyöngültünk. Ilyenkor hittük, hogy nem vagyunk egyedül. Hittük Zrínyi hitével, és hittük Rákócziéval. És megértettük, hogy aminek részévé váltunk ezer esztendeje, az maga is részévé lett létünknek és magyarságunknak kitörölhetetlenül.
(…)Ezer éve már, hogy a templom tornya vezet minket haza a messzi távolból.
De Európa keresztény népei is utat vétenének, ha félezer éve nem kondulnának meg minden délben a megmaradásért imára hívó harangok.
És amint összenőtt a tájjal a templomtorony, a déli napsütés a harangszóval, úgy vált a magyar állam is a keresztény Európa történetének szerves részévé.”
/Mádl Ferenc beszéde A magyar kereszténység ezer éve című kiállításon, Vatikán, 2001. október 9./
***
„Magyarország vérrel áztatott szent földdarabján állunk. Sok van ilyen. Ezektől nőttünk vele így össze. A mohácsi csatatér, Zrínyi Miklós áldozata Szigetvárnál. Az 1848-1849. évi szabadságharc hőseinek vére a nagy csaták színhelyein. Batthyány Lajos vére a pesti Új épületnél. Az aradi tizenhármak vére Aradon. Bajcsy-Zsilinszky Endre Sopronkőhidán.
A sor ennél is hosszabb persze, míg eljutottunk 1956-hoz, amikor folyt a »Piros vér a pesti utcán«.
Folyt a harc a szabadságért. Aztán jött a forradalom leverése és a könyörtelen megtorlás. A Kossuth téren, Mosonmagyaróváron és sok más helyen már előre ontották százak vérét. De olyan sokat és olyan kegyetlenül magyar elnyomó gépezet ítéletével, oly sok mártírt egy helyen sosem kellett áldoznia a hazának, mint itt a Kisfogházban.
Erre nem volt példa Magyarországon. Száz és száz kivégzettnek hullott itt vére. Ők szentelték meg ezt a földet. Ezért kell nekünk is megszentelnünk. (….) Ők azok, akik megmutatták a nemzeti egység szebb, holnapi útját. Ma is áll, amit Szabó Lőrinc írt az Irodalmi Újság 1956. november 3-i számában: »Ész, erő, készenlét és minden szent akarat fogjon most össze, őrizze és emelje végső diadalra benne céljainkat, az igazság, az okosság, az emberiesség, a nemes hagyományok és az életképes haladás munkálkodását abban a – semmi harcnál nem kisebb – másik feladatban, ami most következik, az új, az igazi országépítésben«.
Szabó Lőrinc idézett írásának címe: Ima a jövőért. Mondjuk rá, hogy úgy legyen.”
/Elhangzott az Emlékhely-avatáskor a Kisfogház udvarán, 2001 decemberében/
Nemzetünk önfenntartó képessége, anyagi és erkölcsi megerősödése új generációk növekvőszámát sürgeti.
Ez a gyermeknek, ennek a drága közjószágnak – ahogyan Andorka Rudolf oly szép szóval nevezte –, a gyermeknek és a családnak mainál is nagyobb szeretetét és megbecsülését követeli.”
/Részlet az Országgyűlésben elhangzott napirenden kívüli elnöki beszédből, 2002. február 26./
***
„A Szent Korona a Magyar Országgyűlés épületében újra függetlenségünk és önként vállalt csatlakozási szándékunk egymással összefüggő,egymást feltételező képviseletére figyelmeztet. Tisztelettel és elismeréssel adózunk minden embernek, magyarnak és nem magyarnak, aki bármely időben óvta, mentette a koronát, hogy az országunké maradjon.
Tisztelet és elismerés jár mindenkinek, aki szolgálta, méltón viselte, hittel őrizte, harcot vívott érte, és aki mesélt róla gyerekeinek.
Köszönet és elismerés illeti a milliókat, akik az elmúlt két évben jöttek, és ezután is jönni fognak, hogy az ország házában a Szent Koronánál átérezzék közös történelmünket, és köszöntsék népeink jelen kori köztársaságát.”
/Részlet Mádl Ferenc felszólásából az Országgyűlésben a Szent Korona hazahozatalának 25. évfordulóján, 2003. február 4./
***
„(…) A demokrácia legnagyobb áldása a szabadság. Végső soron persze ez nem más,mint annak a szabadsága, hogy mi magunk, ne pedig mások fegyelmezzenek minket!
Isten, gondviselés, emberi méltóság, erkölcs, szabadság, szeretet, szolidaritás.
Olyan szavak, amelyeknek komoly értékbeli jelentésük van. És valószínű, hogy ezek mind „útjelzők” voltak a számomra, és energiaforrások is egyben.
/Magyar Nemzet interjú, részlet. Készítette: Kő András, 2011. január 29./
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Nem ez David Lynch legjobb és legsikeresebb vállalkozása. Ettől függetlenül az 1984-es Dűne is megérdemli, hogy a születésnapján megemlékezzünk róla.
Az ítélet értelmében jogszerűen közölhető, hogy a DatAdat-csoport bérkommentelőkkel segíthette az ellenzék kampányát.
