Putyin megtehette, de ő mégsem ugráltathatja ki ellenfeleit az ablakon.
Fotó: Luka Dakskobler/SOPA Images/LightRocket via Getty Images
„A szerencsés emberre mondják: »malaca van«. Miniszterelnökünk az évek alatt egy egész kondát gyűjtött össze. Még a háború és a menekülthullám, azaz mások szenvedése is jót tett neki: ügyesen eljátszhatta a »békeharcos« és a »nemzetmentő« szerepét saját hatalma bebetonozására. Persze ehhez is komoly tehetség kell, meg hasonlóan komoly szintű gátlástalanság.
Érthető, hogy vonzódott is a szerencsehozó malacokhoz: emlékszünk még a »helló, röfis« bratyizásra Bözsi néni disznajával.
De mostanában a szerencsesorozat mintha megrekedt volna. Kezdődött a váratlanul kirobbant kegyelmi botránnyal, amit a két politikusnőnél kevésbé készséges Balog huzakodása csak tovább rontott. Aztán előkerült a Varga Judit-féle hangfelvétel, és egy ugrással a színpad közepén termett a jobboldali versenytárs: Magyar Péter.
Az első botrány robbanása csak azért halkult el, mert túlharsogta a másiké. Orbán talán már vissza is sírja, amíg csak káderei pedofilmentegetésével kellett szembenéznie. Azokat még csak-csak lemondathatta, de mit csináljon az új sztárral? Ugyan a szuverenitásvédelmi nacsálnyik már a börtönt is megpendítette, de Orbánnak nem hiányzik egy mártír, akiért majd százezren tüntetnének a bíróság előtt. Putyin megtehette, de ő mégsem ugráltathatja ki ellenfeleit az ablakon. Az a finnyás EU még okvetetlenkedne, amilyen kényes gyomruk van a nyámnyiláknak.
Szóval már nagyon úgy nézett ki, hogy a szerencsemalac megorrolt valamiért. Azt mondják, a sertés érzékeny állat: talán sértőnek találta, hogy a kormányfő oly élvezettel jár disznóölésekre.
De most mintha megint megenyhült volna. Orbán imái meghallgattattak, és egy időre visszaköltözött hozzá a szerencse. Épp ilyesmire vágyott, mint ez a brüsszeli közjáték a »nemzeti konzervatívok« konferenciájának a felfüggesztésével. Akik persze nem nemzetiek, mert ahogy Nigel Farage a Brexit Angliára szabadításával, Orbán a gazdasági és morális válsággal, hazájukat lejtőre állítják. És nem is konzervatívok, hiszen éppen a legjobb európai hagyományokat tagadják, szétbarmolnák az európai szövetséget és értékrendet is. De attól még óriási hiba volt a kerületi polgármestertől megakadályozni a tanácskozásukat. Ha valamire, erre igaz a Napóleon-korabeli bonmot:
»Ez több mint vétek. Ez hiba.«
De ismerjük el: vétek is. Bűn a demokrácia szabályaival és gyakorlatával, a szólás- és gyülekezési szabadsággal szemben – ebben Orbánnak igaza van. (Más kérdés, mennyire hiteltelenül hangzik éppen az ő szájából a művi felháborodás.) De legalább ekkora taktikai, politikai hiba is. A miniszterelnöknek kapóra jött a brüsszeli közjáték. Új gyúanyagot adott a már fáradó brüsszelezéshez, sorosozáshoz.”
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei április 25-én.
Bizonyítani kívánja, hogy iszonyodik az ÁVH-tól? Akkor talán ne telepítsen ki másokat a szép új házukból azért, hogy beköltöztesse helyükre az elvtársait. És pláne ne hallgassa le a szeretteit. Francesca Rivafinoli írása.
Medvegyev szerint ezt nagyon benézte Von der Leyen.
A KDNP-ből három politikus is így döntött.
Prága szerint nem világos, „honnan veszik, hogy ennyire meggazdagodtunk”.
A háttérben hatósági vizsgálat zajlik a sorozatos főnyeremények miatt.
Szép lassan a hívek számára is láthatóvá válik, hogy a királyuk meztelen.
