Egyetlen könyv mindent megváltoztathatott volna a rendszerváltás utáni Magyarországon

Nyitókép: MCC

Az MCC Press gondozásában megjelent 101 könyv jelentős többsége tudományos-ismeretterjesztő vagy közéleti témájú – nem ezek állnak a nagy kiadók toplistáinak élén. De feladata egyáltalán a közcélú alapítvány kiadójának, hogy a divatos trendeket kövesse?

Botos Máté: A mi kiadói tevékenységünk valóban nem arra fókuszál, mint amire a többség.

És bár a legfontosabb célunk, hogy ezek elérhetők legyenek magyar nyelven, nem jelenti azt, hogy ne törekednénk arra, hogy a lehető legtöbben vásároljanak belőlük. Attól még, mert valami olvasmányos, nem következik, hogy nem tudományos igényességű – és fordítva, a tudományos igényességűeknek sem kell olvashatatlannak lenniük.

Vélhetően érkeznének majd erre olyan reakciók, hogy a közönség jelentős része angolul is elolvashatná a műveket.

Gorácz Anikó: Azt gondoljuk, hogy ha el is lehet olvasni az eredeti nyelven, a kultúra, a közbeszéd szempontjából fontos, hogy létezzen egy magyar kiadás, ami idézhető, ami megjelenhet a magyar közéleti diskurzusban. Nem szabad, hogy kérdés legyen, szükség van-e Henry Kissinger – most már tudjuk, hogy élete utolsó – könyvére magyar nyelven. Idővel ezek a szövegek interakcióba lépnek egymással: Roger Scruton művének egyik bekezdése adhat választ egy másik szerző által feltett kérdésre. Amolyan intellektuális teret képeznek.

Melyek a legnépszerűbb alkotások?

G. A.: Három évvel ezelőtt hozta létre a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány az MCC Presst azzal a céllal, hogy dedikált műhelye legyen a könyvkiadásnak. Eddig a legtöbbet értékesített mű a kínálatunkból Kovács Ákos novellás kötete, míg a tavalyi évet nézve az abszolút győztes a már említett Kissinger-könyv, amely a Világrend-sorozatunk nyitódarabja volt.

Hány darabot adtak el eddig?

G. A.: Ehhez a nagyságrendeket érdemes először tisztázni: egy szakkönyvkiadónál a párezres példányszám már jó eredménynek számít. Kovács Ákos kötetét tízezer darab felett értékesítettük, de a tavalyi top három könyvünk is elérte a kiválónak számító ötezres határt.

B. M.: A magyar könyvpiacon jelentős változások történtek az elmúlt évtizedben, számos olyan kiadó alakult, amely profilja szerteágazó. Mi elsősorban társadalomtudományi profillal rendelkezünk, amire valamivel kisebb az érdeklődés, mint a kortárs szépirodalomra – de nem is az a célunk, hogy a legnagyobb kiadókkal versenyezzünk.

Tehát hangsúlyozottan elvek mentén állítják össze a kínálatot.

G. A.: Így van, de függetlenül attól, hogy ez egy konzervatív könyvkiadó, nem jelenti azt, hogy kizárólag ilyen karakterű műveket adnánk ki – igyekszünk az olvasóink látókörét szélesíteni. A portfóliónkban megtalálható baloldali és feminista szerző munkája is.

B. M.: Az olvasótáborunk sejthetően az a réteg, amely gondolkodásmódjában főképp konzervatív.

Olyanokat szólítunk meg tehát elsősorban, akik úgy gondolkoznak, ahogyan az MCC – a tehetséggondozó másik szándéka pedig az, hogy rászoktassa az olvasásra a fiatalságot, amely a jövő befolyásos értelmisége lehet. Nekünk már egy-egy kitelepülésen van olyan élményünk, hogy egy MCC-s diák azt mondja, ezt és ezt már elolvasta, mit ajánlunk még?

Ahogyan az idegen nyelvű könyvek kiadása is rímel az MCC azon koncepciójára, hogy hallassa a magyarok hangját Nyugat-Európában és világszerte.

G. A.: Pontosan, és bár még friss kiadónak számítunk, már az Amazonon is elérhető az angol nyelvű kínálatunk, és a műveink egyre nagyobb számban e-könyv formátumban is kaphatók.

Az MCC-s diákok nem csupán vásárlók, szerzők is lehetnek egyben?

G. A.: Igen, lehetőséget biztosítunk a kutatóknak és hallgatóknak a tanulmányaik megjelentetésére, emellett az MCC különböző iskoláival is készítettünk már köteteket, például a Klímapolitikai Intézettel, a Tanuláskutató Intézettel, a Migrációkutató Intézettel, vagy éppen a Magyar-Német Intézettel. A kiadó működéséhez tartozik, hogy nem csupán a külföldi szakirodalmat fordítjuk le magyar nyelvre, hanem a magyar szerzők műveit is megjelentetjük, például Orbán Balázs, Boris Kálnoky vagy épp Böszörményi-Nagy Gergely könyve iránt is nagy az érdeklődés. Emellett minden évben meghirdetünk egy PhD-könyvkiadási pályázatot az MCC-vel közösen, amelyben lehetőséget biztosítunk a megvédett doktori disszertációk megjelentetésére, hogy a legérdekesebb tudományos munkák a széles közönséghez is eljuthassanak.

Mi a kedvenc könyvük a kínálatból?

B. M.: Hozzám a Boston Politics áll nagyon közel. Amikor elolvastam, elfogott az érzés, hogy igen, ez az a könyv, aminek Magyarországon már 1989-ben meg kellett volna jelennie.

G. A.: Én a Nonkonformot mondanám Böszörményi-Nagy Gergelytől – különleges tagja a repertoárunknak, és nagy öröm számunkra, hogy megtalálta a fiatalokat, hiszen kifejezetten nekik szól. Itthon és a határon túl is több helyszínen mutattuk be, mindenhol pozitívan, nagy szeretettel fogadta a közönség.