Hiánypótló műveket jelentet meg Magyarországon az MCC Press kiadó, amelynek vezetője, Botos Máté, valamint kommunikációs igazgatója, Gorácz Anikó a Mandinernek adott interjúban beszéltek többek között arról, miért van szükség a magyar nyelvű kiadásokra és kinek a könyvét értékesítették a legtöbbször.
Nyitókép: MCC
Az MCC Press gondozásában megjelent 101 könyv jelentős többsége tudományos-ismeretterjesztő vagy közéleti témájú – nem ezek állnak a nagy kiadók toplistáinak élén. De feladata egyáltalán a közcélú alapítvány kiadójának, hogy a divatos trendeket kövesse?
Botos Máté: A mi kiadói tevékenységünk valóban nem arra fókuszál, mint amire a többség.
Erőteljes missziója van az MCC Pressnek: azért jött létre, hogy olyan hiánypótló műveket jelentessünk meg a magyar piacon, amelyek az elmúlt hetven évben nem kerültek elő.
És bár a legfontosabb célunk, hogy ezek elérhetők legyenek magyar nyelven, nem jelenti azt, hogy ne törekednénk arra, hogy a lehető legtöbben vásároljanak belőlük. Attól még, mert valami olvasmányos, nem következik, hogy nem tudományos igényességű – és fordítva, a tudományos igényességűeknek sem kell olvashatatlannak lenniük.
Vélhetően érkeznének majd erre olyan reakciók, hogy a közönség jelentős része angolul is elolvashatná a műveket.
Gorácz Anikó: Azt gondoljuk, hogy ha el is lehet olvasni az eredeti nyelven, a kultúra, a közbeszéd szempontjából fontos, hogy létezzen egy magyar kiadás, ami idézhető, ami megjelenhet a magyar közéleti diskurzusban. Nem szabad, hogy kérdés legyen, szükség van-e Henry Kissinger – most már tudjuk, hogy élete utolsó – könyvére magyar nyelven. Idővel ezek a szövegek interakcióba lépnek egymással: Roger Scruton művének egyik bekezdése adhat választ egy másik szerző által feltett kérdésre. Amolyan intellektuális teret képeznek.
Melyek a legnépszerűbb alkotások?
G. A.: Három évvel ezelőtt hozta létre a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány az MCC Presst azzal a céllal, hogy dedikált műhelye legyen a könyvkiadásnak. Eddig a legtöbbet értékesített mű a kínálatunkból Kovács Ákos novellás kötete, míg a tavalyi évet nézve az abszolút győztes a már említett Kissinger-könyv, amely a Világrend-sorozatunk nyitódarabja volt.
Hány darabot adtak el eddig?
G. A.: Ehhez a nagyságrendeket érdemes először tisztázni: egy szakkönyvkiadónál a párezres példányszám már jó eredménynek számít. Kovács Ákos kötetét tízezer darab felett értékesítettük, de a tavalyi top három könyvünk is elérte a kiválónak számító ötezres határt.
B. M.: A magyar könyvpiacon jelentős változások történtek az elmúlt évtizedben, számos olyan kiadó alakult, amely profilja szerteágazó. Mi elsősorban társadalomtudományi profillal rendelkezünk, amire valamivel kisebb az érdeklődés, mint a kortárs szépirodalomra – de nem is az a célunk, hogy a legnagyobb kiadókkal versenyezzünk.
Tehát hangsúlyozottan elvek mentén állítják össze a kínálatot.
G. A.: Így van, de függetlenül attól, hogy ez egy konzervatív könyvkiadó, nem jelenti azt, hogy kizárólag ilyen karakterű műveket adnánk ki – igyekszünk az olvasóink látókörét szélesíteni. A portfóliónkban megtalálható baloldali és feminista szerző munkája is.
B. M.: Az olvasótáborunk sejthetően az a réteg, amely gondolkodásmódjában főképp konzervatív.
Akik már nem szeretnék a saját, belső problémáikkal foglalkozó nyugati sikerszerzők könyveit olvasni, akiket az érdekel, mi lesz Közép-Európával, a magyar társadalommal, a kereszténységgel, a hagyományainkkal.
Olyanokat szólítunk meg tehát elsősorban, akik úgy gondolkoznak, ahogyan az MCC – a tehetséggondozó másik szándéka pedig az, hogy rászoktassa az olvasásra a fiatalságot, amely a jövő befolyásos értelmisége lehet. Nekünk már egy-egy kitelepülésen van olyan élményünk, hogy egy MCC-s diák azt mondja, ezt és ezt már elolvasta, mit ajánlunk még?
Ahogyan az idegen nyelvű könyvek kiadása is rímel az MCC azon koncepciójára, hogy hallassa a magyarok hangját Nyugat-Európában és világszerte.
G. A.: Pontosan, és bár még friss kiadónak számítunk, már az Amazonon is elérhető az angol nyelvű kínálatunk, és a műveink egyre nagyobb számban e-könyv formátumban is kaphatók.
Az MCC-s diákok nem csupán vásárlók, szerzők is lehetnek egyben?
G. A.: Igen, lehetőséget biztosítunk a kutatóknak és hallgatóknak a tanulmányaik megjelentetésére, emellett az MCC különböző iskoláival is készítettünk már köteteket, például a Klímapolitikai Intézettel, a Tanuláskutató Intézettel, a Migrációkutató Intézettel, vagy éppen a Magyar-Német Intézettel. A kiadó működéséhez tartozik, hogy nem csupán a külföldi szakirodalmat fordítjuk le magyar nyelvre, hanem a magyar szerzők műveit is megjelentetjük, például Orbán Balázs, Boris Kálnoky vagy épp Böszörményi-Nagy Gergely könyve iránt is nagy az érdeklődés. Emellett minden évben meghirdetünk egy PhD-könyvkiadási pályázatot az MCC-vel közösen, amelyben lehetőséget biztosítunk a megvédett doktori disszertációk megjelentetésére, hogy a legérdekesebb tudományos munkák a széles közönséghez is eljuthassanak.
Mi a kedvenc könyvük a kínálatból?
B. M.: Hozzám a Boston Politics áll nagyon közel. Amikor elolvastam, elfogott az érzés, hogy igen, ez az a könyv, aminek Magyarországon már 1989-ben meg kellett volna jelennie.
Sok mindent változtatott volna meg, ha ez a konzervatív politikai felfogás akkor ismertté válik itthon.
G. A.: Én a Nonkonformot mondanám Böszörményi-Nagy Gergelytől – különleges tagja a repertoárunknak, és nagy öröm számunkra, hogy megtalálta a fiatalokat, hiszen kifejezetten nekik szól. Itthon és a határon túl is több helyszínen mutattuk be, mindenhol pozitívan, nagy szeretettel fogadta a közönség.
Az amerikai védelmi költségvetés reformja napjaink egyik legérdekesebb politikai fejleménye, amely túlmutat az egyszerű költségvetési kérdéseken – hangsúlyozta elemzésében a Faktum.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Nagy Márton a reptérről jelentkezett be.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
A kávéházi csetepaté e heti résztvevői: Horn Gábor és Gajdics Ottó.
Egy spanyol turista súlyosan megsérült.
A szlovák miniszterelnök tárgyalást ajánlott az USA-nak vámok helyett a CPAC-en.
