Előadásain nemzedékek nőttek fel, a mai magyar jobboldal előtérben lévő vagy háttérszereplői közül is számosan hallgatták, olvasták őt.
(Fotó: Facebook/László András)
„Életének nyolcvanharmadik évében, április 5-én elhunyt László András filozófus, teológus. Az életút lezárulását közlő szikár szavak után rövid jellemzésnek kellene következnie. Csakhogy László András esetében, mint az igazán nagy formátumú embereknél, ez korántsem könnyű. Nézzük, mit mond ő maga:
»A magas elveket mindig érdemes képviselni, tanítani, azzal együtt, hogy nagyon kevéssé perspektivikusak a lehetőségek. Nem érdemes, hanem inkább kötelező. Amit meg tudunk tenni, azt tegyük meg. Amíg élek, az igazság jegyében akarok tevékenykedni.«
Ez az ars poeticaként felfogható néhány mondat jellemezte világéletében. A buddhista, református és katolikus teológiát végző, majd az elsőből doktoráló László András már a rendszerváltozást megelőző évtizedek egyik kiemelkedő, egyben rendkívül különleges személyisége.
Húszévesen »a népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás« vádjával a bíróság bűnösnek találja, négy hónapot börtönben tölt.
Fiatalon megismerkedik Hamvas Bélával,
akit atyai jóbarátjának tart, s aki róla egy ízben azt mondta:
kis brahman.
A hetvenes évektől a Buddhista Misszió előadója, majd onnan kilépve 1983-tól kezd lényegében haláláig tartó előadói tevékenységébe. A rendszerváltozást követően számos, sokak szemében kultikussá váló folyóiratban publikál rendszeresen, így a Radixban, az Őshagyományban, a Hunniában, az Arkhéban, a Tradíció évkönyvben, a Pannon Frontban, a Sacrum Imperiumban és az Északi Koronában.
Később több könyve is megjelenik:
A mindenség fénye az emberben címmel kiadott doktori disszertációja, a Tradicionalitás és létszemlélet, a Solum Ipsum, a Tradíció és metafizika, valamint A jobboldaliság alapelvei című kötetek.
László András a tevékenységével – Hamvas Bélát követően – a tradicionális iskolának is nevezett kör hazai megalapítója, magyarországi hatása René Guénon vagy Julius Evola nemzetközi befolyásához mérhető.
Előadásain nemzedékek nőttek fel, a mai magyar jobboldal előtérben lévő vagy háttérszereplői közül is számosan hallgatták, olvasták őt – akár vállalják ma, akár nem.
Tanításának lényegét a hozzá közel álló egyik tanítványa, Horváth Róbert így foglalta össze a hetvenedik születésnapjára írt tisztelgő kötet előszavában: »Életművének három fő aspektusa van. Egyrészt a világnézeti nevelés a világnézettelen emberek korában – oly módon, hogy az átadott alapelvek ne csupán valamiféle láthatatlan párttagkönyvbe illő pontok legyenek, hanem eleven, folyamatos és elmélyült létszemléléshez vezessenek. Másrészt a szellemi tradíciók szerteágazó alapelveinek integrális kivonatolása – olyan (többnyire neologizmusok formájában összegzett) elvi princípiumok megadásaként, amelyekre számtalan tradicionális elv, jelenség és sajátosság visszavezethető. Ezen integrális alapelvek magunkévá tétele a tradíciók tág spektrumába való belépést teszi lehetővé. Harmadrészt a tradíciókban közölt lehető legmagasabb lét- és tudatállapotokra irányított figyelem.«”
*
Ezt is ajánljuk a témában
Vajon elérhető Isten baloldaliként? Mennyiben tartozik a jobboldalisághoz a spiritualitás határozott igenlése? Miért fontos az olvasás és a zenehallgatás? Mi történt a Jobbikkal és Vona Gáborral? Kik az értelmiségiek? Létezik baloldali borász vagy kézműves? A Magyar Hüperión folyóirat főszerkesztőjét kérdeztük. Nagyinterjúnk.
Ezt is ajánljuk a témában
Solum Ipsum című „aforizmagyűjteménye” jó ideig hátizsákom állandó tartalma volt. Magyar nyelven nincs ehhez fogható könyv, talán csak Hamvas Béla legjobb esszéihez hasonlítható. Győrffy Ákos írása.
Exkluzív riportunk Brüsszelből László Andrással a Fidesz Európai Parlamenti képviselőjével.
A Brain Bar jövőfesztiválon tartott előadása után most itt a klasszikus nyugati műveltséget összefoglaló zseniális kötet, amely mindenkinek hasznára válik.
Efféle könyveket nem lehet csak úgy elolvasni. Lehet vele haladgatni persze az elejétől a vége felé, de ezzel a „normális” olvasási metódussal előbb-utóbb zsákutcába jutunk. A linearitással itt nem megyünk semmire. Győrffy Ákos írása.
Büntetni viszont annál jobban tud.
A Tranzit Fesztivál panelbeszélgetésén a magyar nemzeti szuverenitás került középpontba. A résztvevők éles kritikával illették a brüsszeli befolyást és a Tisza Párt szerepét. A felszólalók szerint a közelgő választások tétje nem csupán politikai, hanem az ország függetlenségének megőrzése is.
De mit is várhatnánk attól a politikai kultúrától, amely tömeggyilkos rablóvezérekből farag nemzeti hőst, vagy amely a minap Budapest 1919. augusztus 4-ei elfoglalását és kirablását ünnepelte? Veczán Zoltán írása.
Az amerikai–orosz tárgyalások tétje óriási, hiszen Witkoff és Kushner az átdolgozott békecsomagot ismertetik az orosz elnökkel.
Nem hosszabbították meg a NIS működési engedélyét.
