Az igazság jegyében – In memoriam László András

2024. április 20. 10:50

Előadásain nemzedékek nőttek fel, a mai magyar jobboldal előtérben lévő vagy háttérszereplői közül is számosan hallgatták, olvasták őt.

2024. április 20. 10:50
Pintér Balázs
Magyar Nemzet

(Fotó: Facebook/László András)

„Életének nyolcvanharmadik évében, április 5-én elhunyt László András filozófus, teológus. Az életút lezárulását közlő szikár szavak után rövid jellemzésnek kellene következnie. Csakhogy László András esetében, mint az igazán nagy formátumú embereknél, ez korántsem könnyű. Nézzük, mit mond ő maga:

»A magas elveket mindig érdemes képviselni, tanítani, azzal együtt, hogy nagyon kevéssé perspektivikusak a lehetőségek. Nem érdemes, hanem inkább kötelező. Amit meg tudunk tenni, azt tegyük meg. Amíg élek, az igazság jegyében akarok tevékenykedni.«

Ez az ars poeticaként felfogható néhány mondat jellemezte világéletében. A buddhista, református és katolikus teológiát végző, majd az elsőből doktoráló László András már a rendszerváltozást megelőző évtizedek egyik kiemelkedő, egyben rendkívül különleges személyisége.

Húszévesen »a népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás« vádjával a bíróság bűnösnek találja, négy hónapot börtönben tölt.

Fiatalon megismerkedik Hamvas Bélával,

akit atyai jóbarátjának tart, s aki róla egy ízben azt mondta:

kis brahman.

A hetvenes évektől a Buddhista Misszió előadója, majd onnan kilépve 1983-tól kezd lényegében haláláig tartó előadói tevékenységébe. A rendszerváltozást követően számos, sokak szemében kultikussá váló folyóiratban publikál rendszeresen, így a Radixban, az Őshagyományban, a Hunniában, az Arkhéban, a Tradíció évkönyvben, a Pannon Frontban, a Sacrum Imperiumban és az Északi Koronában.

Később több könyve is megjelenik:

A mindenség fénye az emberben címmel kiadott doktori disszertációja, a Tradicionalitás és létszemlélet, a Solum Ipsum, a Tradíció és metafizika, valamint A jobboldaliság alapelvei című kötetek.

László András a tevékenységével – Hamvas Bélát követően – a tradicionális iskolának is nevezett kör hazai megalapítója, magyarországi hatása René Guénon vagy Julius Evola nemzetközi befolyásához mérhető.

Előadásain nemzedékek nőttek fel, a mai magyar jobboldal előtérben lévő vagy háttérszereplői közül is számosan hallgatták, olvasták őt – akár vállalják ma, akár nem.

Tanításának lényegét a hozzá közel álló egyik tanítványa, Horváth Róbert így foglalta össze a hetvenedik születésnapjára írt tisztelgő kötet előszavában: »Életművének három fő aspektusa van. Egyrészt a világnézeti nevelés a világnézettelen emberek korában – oly módon, hogy az átadott alapelvek ne csupán valamiféle láthatatlan párttagkönyvbe illő pontok legyenek, hanem eleven, folyamatos és elmélyült létszemléléshez vezessenek. Másrészt a szellemi tradíciók szerteágazó alapelveinek integrális kivonatolása – olyan (többnyire neo­logizmusok formájában összegzett) elvi princípiumok megadásaként, amelyekre számtalan tradicionális elv, jelenség és sajátosság visszavezethető. Ezen integrális alapelvek magunkévá tétele a tradíciók tág spektrumába való belépést teszi lehetővé. Harmadrészt a tradíciókban közölt lehető legmagasabb lét- és tudatállapotokra irányított figyelem.«”

*

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 173 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jack Reynor
2024. április 22. 21:27
"Tehát a tradicionális létszemlélet nem azért involucionista, mert az involúciót helyesli, hanem azért involucionista, mert ezt állapítja meg. Egyáltalán nem az involúciót helyesli, de ezt konstatálja. Ezt konstatálja minden olyan esetben, amikor folyamatokat vizsgál magasabb szempontok szerint, nagy perspektívában, távlatokban vizsgálja a folyamatokat, és ezekből a távlatokból és szellemi princípiumokból nézve sem a történelemben, sem a biologikumban és semmiféle más területen nem tapasztalható az, amit fejlődésnek szoktak nevezni." (L. A.) Tehát a tradicionális szemlélet involucionista. Köszönjük, Mester! Konstatálhatjuk, hogy ez nagy perspektíva a biologikumban!
ittésmost
2024. április 22. 17:23
counter-revolution! Szerintem ne nyissuk meg ezt a komment részt. Igazad van, mélységesen kegyeletsértő. És hogy mennyire lövésük sincs, miről hápognak itt 2 napja egyfolytában, azt ékesen bizonyítja, hogy "szektás" meg "marxista,lukácsista" vádak is kibuktak belőlük. Hát pont nem, nsgyon nem. Nem kell olvasni őket, higgyék azt, amit akarnak, az ő bajuk. Szia!
galancza-2
2024. április 22. 14:28
endrjú laszlovitz magyargyűlülő, habsburgista,kozmopolita,internacionalista, zs-bolsi patkány volt. A magyargyűlölő habsburgokat imádta,akik miatt bekövetkezett trianon.Tisza István és a monarchia magyar nemzetiségű katonái,titkosszolgái közérthetően elmondták a patkány habsbiknak az 1.vh kitörése előtt,hogy a monarchia veszíteni fog és szétesik.De ferencjóska megindította a háborút,és mi magyarok buktunk a legnagyobbat.Sokkal nagyobbat,mint az osztrákok és a habsburg család. endrjú laszlovitz játszotta nagymagyart,hogy rombolhassa a magyar tudatot,gondolkodást.Sajnos tragikusan sok jó magyar ember csodálja ezt a hazug,szélhámos álmagyar férget. endrjú laszlovitz minden tekintetben ugyanolyan születése óta, mint sz.csanesz, zazri,listázó marci, jakobinus petya, torotucsek, buddrhauser,stb,stb...Tehát brutálisan elvtársuk sörösgyuri, fletó, körmös,kiskörmös, fegyőr, sabau,donátova,libás gordi,fletóné, cenzor ldi, magyartalan balu,karigeri,drágabulgárúr, szamueli,lukács,acél, stb,stb..
Jack Reynor
2024. április 22. 09:02
Tisztelegjünk László előtt: "Ezen korántsem felesleges rövid kitérő után térjünk vissza Clemens Wenzel Lothar Fürst (von) Metternich Winneburg (Ochsenhausen) személyéhez. Metternich herceg átmeneti ponton állt a régebbi és a modern világ politikus-típusai között. Ő mai értelemben is vitathatatlanul politikus, de a 16.,17., 18. század kritériumai szerint is egyértelműen az. Nem csupán a 19. században állta meg mindenki másnál inkább a helyét, de ha - valami csoda folytán - ma is élne, a 20. század egésze alatt sem lett volna nála különb, és nagyon valószínű, hogy a 21. században sem. Ilyen értelemben Metternich herceg egészen egyedülálló volt: a tökéletesnél is tökéletesebb 'reálpolitikus', és ugyanakkor - ami a mi szemünkben fontosabb - a legtökéletesebb 'ideálpolitikus' is egyszersmind. És nem csupán tökéletes szintézise volt e két soha együtt igazán ép formában meg-nem jelenő politikusi alaptípusnak, hanem több ennél, több e kettő tökéletes formájának a tökéletes egységénél." (L.A.)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!