Nem hallgathattak tovább Szabó Benedekék. Most telt be a pohár egyszer és mindenkorra. Hogy miért pont most, azt nem tudni, egyszerűen nem derül ki, hiába hallgattuk végig az új, Ellenszélben című új lemezüket.
A Galaxisok bő tíz éve kezdte el megénekelni az Y-generáció kései hajtásainak minden félelmét, szorongását és kevés, pillanatokig tartó örömét (vagyis inkább azt, hogy semminek se tudnak igazán örülni). Ráismerünk a számokban egy nemzedékre, amely eddig talán a legkényelmesebb, a legbiztonságosabb világban nőhetett fel, mégis boldogtalan, nincsenek tervei, vágyai, álmai. Anélkül ismerünk rá saját generációnkra, hogy megsértődnénk a bandára: tulajdonképpen egy rakás csődtömegnek ábrázol minket.
Nem kellett ezt túl komolyan venni, még az is meghallgathatott néha egy-két Galaxisok számot, aki azért Y-ként igyekezett mégis felnőni.
Néha átéltük a számaik hangulatát, a másnaposságot, a hisztérikus dühkitöréseket egy elrontott éjszaka végén, a mentegetőzést, hogy semmi sem a mi hibánk, hogy képtelenek vagyunk elköteleződni stb. Aztán vége lett a dalnak és éltük tovább az életünket. Nem gondoltunk bele, nem volt mibe belegondolni és ez így volt jó.
Már az első, Kapuzárási piknik című albumukban két egyszerű mondatban kifejtik, mi a helyzet amaifiatalokkal (akik azóta már harmincasok, ugye): „Aki most huszonöt, az nem tudja, mit akar/Lázadni túl öreg, belenyugodni fiatal”.
Igen, az Y-generációnak, a baby boomerekkel ellentétben, nem áll jól a lázadás, hiába a sok boomerezés.
Ehhez már 25 évesen koravének voltak (amúgy minden máshoz örökké túl fiatalok maradnak). Koravénnek születtek a lázadáshoz, nevetségessé teszik magukat lázadás közben. Csak affektálás jöhet ki belőle, semmi más. Ez egy ilyen generáció. Petőfi például a világért sem csekkolt volna ki a huszonötödik szülinapján, mondjuk sokkal tovább nem is élt, de ki vállalná ezt be ma?
Na, de mi van az új albumon? Ha már az Ellenszélben teljes egészében egy politikai kiáltvány, akkor mit is kiáltanak ki? Ott van például az Örökre elég volt ebből című nóta (amelyet Szily László a 444-től a rendszerváltás himnuszának titulált, bár lehet, hogy megint csak ironizál, ebben valószínűleg még ő maga sem biztos) és annak
az álmaink mellé nem állíthatnak rendőrt”
sora.
Az a tragédia, hogy tényleg nem, még ha akarnának sem. Mi mellé lehetne rendőrt állítani egyáltalán?
Hiszen maguk éneklik meg egy korábbi lemezükön a Mindent, amit akartam című számban (ami tényleg lehetne himnusz, a millenniumi gyerekfelnőttek himnusza):
„Nincsenek terveim, nincsenek vágyaim, nincsenek céljaim, csak valóra vált álmaim”.
Majd azzal folytatják, hogy bevallják, mindent megkaptak, mindent meguntak, mindent eldobtak. Na, ez egy őszinte szám, ilyen önpusztításra hajlamos ez a nemzedék. Ennyire elkényeztetettek vagyunk, ennyire nem becsülünk meg semmit. És Szabó Benedek akkor még nem keresett felelősöket.
Most viszont a NER másfél évtizede után rájöttek, hogy már mások felelősek azért, hogy minden szar nekik. Őszülő emberek öltönyben például. Micsoda borzalmas, félelmetes kép! És Szabó Benedek sírni tudna, de inkább üvölti (valójában nem üvölt, pontosan úgy dalolgat, mint az elmúlt tíz évben, azon a hangon, amely tökéletesen passzolt az önbizalomhiányos, szorongó kisklapec életképeinek bemutatásához, de a lázadáshoz nem): „Örökre elég volt ebből”.
Mi meg azon gondolkodunk, vajon mekkora igényre számítanak az új „himnuszuk” iránt. Kinek az ingerküszöbét fogja elérni ez az önmagukra erőltetett megmondás egy olyan korban, amelyben – valamilyen érthetetlen oknál fogva – egész sokan csápolnak kielégülve, miközben Krúbi arra invitálja a jelenlegi miniszterelnököt, hogy a korábbi kormányfőnek övön aluli szívességet tegyen?
Bocs, de ha már huszonöt évesen is öregek voltunk a lázadáshoz, akkor nem attól fogunk most begurulni, hogy szálloda áll a pad helyén, ahol Szabó Benedek először smacizott.
És félreértés ne essék, nem kell a fideszeseknek megfelelni, de a Momentum-párttagság felőli keresletet is kár volt ennyire túlbecsülni.
A teljes album alább hallgatható meg:
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A hit alapvetően minden emberben ott él – válaszolta az album szövegírója. Mi abszolút egyetértünk vele, húsvét előtt pedig különösen jólesik a Kell az ima.
Persze muszáj elvonatkoztatni a rossz hangzású, de a hazai zenei élet számára annál fontosabb Pokolgéptől, pláne 25 év múltán. Ugyanis ennyi ideje fut már a 11. lemezzel jelentkező Kalapács.
A zene régóta nem csak a dallamokról szól. Ha pedig a külsőségek emellé a vallással kapcsolatos történeteket is oda illesztjük, akkor megkapjuk a Patriarkh debütáló albumát.
Harminchat évnyi dalszerzői-előadói pályafutásának meghatározó állomása lehet Ákos első dupla stúdióalbuma, mely huszonkét felvétellel tölti meg az Északi és a Déli oldal lemezeit.
Október 13-án érkezik Magyarországra a 40 éve aktív Nick Cave and the Bad Seeds, méghozzá a Wild God album apropójából, amely ismét egy új színt jelent a palettán.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
Hét gépjármű ütközött egymásnak.
