Szegény Orbán, kénytelen volt szóba hozni, hogyan szigetelte el az országot a világtól. Azt mondta, hogy Az Európai Unió egy olyan fa, aminek nem szabad nekitámaszkodni. Azt már nem magyarázta meg, hogy hogyan állhatott elő az a helyzet, hogy huszonhat tagállammal szemben Magyarország egyedül maradt. Természetesen beszélt az orosz-ukrán háborúról, és megint előjött azzal az őrülettel, hogy a megoldás kizárólag a béke. Valahogy eszembe jut, hogy annak idején Magyarország miért szállított fegyvert a baráti Lengyelországnak, amikor a szovjet csapatok ellen harcolt. Persze, hogy azt sem említette, hogy most éppen Lengyelország hirtelen már nem baráti ország, hiszen az egykori EU-biztos, Tusk alakított kormányt. Az se meglepő, hogy jobboldali fordulatra számít az EU-s választások után. Az már más kérdés, hogy ebben többször is reménykedett, és mindig csalatkozott.
A beszéd alatt egyetlen egyszer vesztette el a hangját, amikor azt mondta, hogy bízunk benne, hogy Trump lesz az új amerikai elnök. Még annyit, hogy Orbán Viktor még csak nem is hasonlít Antall Józsefhez, és amikor befejezte a beszédet, arra gondoltam, hogy ugyan, mit keresnék én az Orbán Viktort kottából megtapsoló közönség soraiban? (...) Befejezésül: a miniszterelnök sok mindenről beszélt, csak egyről nem. Az ország állapotáról.”
Nyitókép: Képernyőmentés