Szoborháború Dunavecsén – a vandalizmus nem emberi jog!

„2023 Szilveszter napja nemcsak a vidámságról szólt. Aligha előszilvesztert tartó illuminátusok (nem felvilágosultak, hanem illumináltak, azaz részegek értelemben) öntudatlan akciója fejezte le még a leleplezés előtt Szűz Mária, a Béke Királynője szobrát Dunavecsén. Milyen indulatok váltják ki az ilyen vandalizmust embertársainkból? Sátáni gyűlölet minden kereszténységre utaló dolog ellen? Pusztán a pusztítás vágya? Avagy a tettesek meg akarnak félemlíteni másokat? Nem kutatom, mert nem tudhatom. Nem kutatom azért sem, mert a Magyar Ateista Társaság megadta a feleletet. Igaz semmit nem állított, hiszen csak egy kérdést tett fel: Miért provokálja egy agresszív kisebbség a többséget azzal, hogy vallási szimbólumokkal foglalják el a közterületet?

Ez a kérdés feleletet igényel.

A számháborúba, hogy tudniillik kisebbség-e a kereszténység Magyarországon, nem megyek bele, mert ügyünk számára nincs jelentősége. Annyit megjegyzek, hogy a magát tudatosan ateistának vallók száma messze alatta marad az Istenben hívőkének.

Tévednek az ateisták, ha provokációnak tartják a vallási szimbólumok köztéri megjelenését.

Hogy mi kerülhet közterületre, s mi nem, azt minden jogállamban jogszabályok szabályozzák. Ha ezeket az érintettek megtartják, jelenlétük törvényes. Ráadásul nemcsak szabályszerűségről van szó, hanem egy alapvető emberi jog gyakorlásáról. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ugyanis kimondja:

18. cikk

Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

19. cikk

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

Tehát kéretik tudomásul venni, hogy a keresztényeknek is joguk meggyőződésüket akár a nyilvánosság előtt is kifejezésre juttatni, mégpedig bármilyen kifejezési módon. Bizony, még köztéri szoborállítás révén is.

Nem találni viszont olyan jogot, hogy mások vallási meggyőződését kifejező, jogszerűen felállított képzőművészeti alkotást bárkinek joga volna tönkre tenni, megcsúfítani, elpusztítani.

A vandalizmus nem emberi jog, hanem erőszak, intolerancia.

Az emberi jogok nyilatkozatában arról sincs szó, hogy az említett jogok csak a többséget illetnék meg. Minden személynek járó jogról van szó – ez nem olyan nehéz fogalom, hogy a Magyar Ateista Társaság ne tudná megérteni.

Lehet persze, hogy a dunavecsei rombolásnak semmi köze nincs a magyar ateistákhoz. Idézett Facebook- bejegyzésükkel azonban magukra húzták a szoborlefejezés vandalizmusát. Tették ezt annak ellenére, hogy alighanem ők is tisztában vannak azzal, hogy Istenben nem hívő embertársaink egy része ha vallási áhítatot nem is, de esztétikai örömöt érez egy-egy vallásos tárgyú műalkotást szemlélve.

Végül egy utolsó megjegyzés: ha valaki a véleményét kérdés formájában mondja el, az lehet hatásos szónoki fogás, de gyakran közönséges gyávaság.

Ne féljetek, mondom nekik is Szent II. János Pállal, s mondom a dunavecseieknek is: ne féljenek újra – meg ha kell – újra felállítani a Béke Királynője szobrát. Nagy szükségünk van most minden béke-üzenetre.

Mivel a vandalizmus Dunavecsén már másodszor támadt, a szobor ügye túlnőtt a településen: országos jelentőséget kapott. Álljunk ki mellette mindannyian.”

***

Nyitókép: Képernyőfelvétel