Az egyhangúsággal egyébként sem vádolható politikusi munkaerőpiac minden jel szerint rendkívül intenzív év elé néz. Közel nyolcvan országban rendeznek választást ebben a tizenkét hónapban. A helyi politikától a nemzetközi intézményekig, a falusi képviselő-testületektől a nagyhatalmak államfői székéig számtalan területen zajlik versengés. A dolog természetéből adódóan a nyertesek mellett vesztesek is zárják majd az évet, ez utóbbiak tartják majd fenn a politikusi munkaerőpiac dinamikáját.
Szomorú történet persze a munkanélkülivé váló politikusoké is, hazánk szempontjából azonban sokkal fontosabb, hogy kik lesznek a győztesek, és milyen irányban formálják nemzetközi környezetünket. Gondolhatjuk, hogy egy ország választása alapvetően az adott politikai rendszer belső életéhez tartozik, de az utóbbi évekből arra is találunk számos példát, hogy ez a szemléletmód sok szempontból a múlté. Láthatjuk, milyen rezgéseket idézett elő a régión belüli kapcsolatrendszerben a szlovákiai vagy a lengyelországi parlamenti választás eredménye, és azt is érdemes figyelemmel kísérnünk, hogy a tavalyelőtti olasz és a tavalyi holland választás milyen következményekkel jár majd az idei európai belpolitikára.