Visszavonulásának okairól vallott Azahriah
Pozsonyban adta utolsó koncertjét Baukó Attila, Artisjus-díjas magyar énekes, dalszerző és youtuber.
Meg hogy tényleg jó, hogy van ilyen, hogy valaki kimondja, és így mondja ki, ahogy ő.
„Mert hogy mit is mond ki? Nem tűnik fel, hogy az egész jelensége annyira erőltetetten vicces, hogy az már nem csak izzadtságszagú, hanem tulajdonképpen szánalmas? A show itt nem más, mint maga az egó! Szidja a rendszert, merthogy ugye szerinte a rendszer az olyan, amit szidni kell, mert ő tudja és megmutatja, és a rendszer itt nem csak a politikai, hanem az egész valóság is a rendszer, minden a rendszer, a világ is az, te is az vagy, meg ami körülvesz. És Krúbi ezt jól kimondja, kiénekli, kiordítja.
Mint ahogy azt is, hogy mindenki olyan, amilyen, amilyen ő: obszcén, csaló is, átverő is csibészesen, legfőképpen pedig csápoltató. És még az is lehet, hogy van ebben némi igazság. Persze, a Krúbi-féle olvasat is csak egy valóságinterpretáció, bárhogy is adja elő. De ez most itt mellékes is, hogy így van-e tényleg, vagy nem is így van a valósággal, illetve a »rendszerrel«, ahogy Krúbi állítja,
a show megy, és van benne eléggé sok minden, csak én éppen a sokat dicsért csibészségből nem látok sokat.
Merthogy ahhoz kellene valami ártatlanság is, no és annak a Krúbi-show eléggé hiány van. Az a helyzet, hogy itt egyláltalán nem utolsó sorban pénzről van szó, méghozzá eléggé vastagon, és hát ennek érdekében nyerészkedő szemfényvesztésről, amit Krúbi a mocskos szarkazmusával és a sokat dicsért csábjával a maga nemében kiválóan művel, ennyit el kell ismerni.
Abban mondjuk tényleg eredeti Krúbi, hogy amit művel, főleg az obszcén része, az már eléggé fokozhatatlan.
Egyszerűen nincs hová tovább. Ekkora tömegek előtt ekkora tapicskolás a mocsokban eddig tényleg nem nagyon fordult elő. Szerintem, éppen ezzel fedi el a semmit, mint egy kamasz a bizonytalanságát, az ürességét, amikor olyan mocskosan hadovál, mint Krúbi. Mert hogy erőltetett eredetieskedésnél többet nem nagyon tudom belelátni a Krúbi-showban. Lehet, hogy gond van a humorérzékemmel. Vagy csak nem jön be az ilyen szarkazmus.
Krúbi királynak öltözik, imitálja a királyt, még koronát is tesz a fejére, van palástja, élvezi is, és tényleg: valójában magából igyekszik királyt csinálni.
Aztán magyar zászlóba öltözik, és úgy rántja le a mocsokba, ami normális esetben azért jelent valamit, hogy talán mindez még tényleg tetszik is neki. És ketrecben is vonaglik, ami aztán tényleg nem semmi! Micsoda látványosság, mekkora metafora már az a ketrec! Az élete legnagyobb buliját csinálja, méghozzá: »neked«! Ezt akarja elhitetni veled, hogy ezzel ő szolgálatot tesz neked, szórakoztat, meg kimond, kiénekel, kiordít, kigesztikulál egy csomó dolgot, ami állítólag irtóra eredeti, senki sem mer, és senki sem tud, legalábbis így nem. Hát ez aztán tényleg nagy dolog, hogy a buli, hogy a legnagyobb legyen, az a legnagyobb dolog Krúbi életében! Bejelentette, hogy megtelik az Aréna, és lám: hát nem megtelt?!
Nem csak az Azahriah, meg majd Beton.Hofi, hanem a Krúbi is, neki is megtelt, megmutatta, hogy ő is képes erre. Közben meg majd szétszorongják magukat ezek a sztárjaink, hogy kinek lesz a nagyobb... Mert itt tartanunk, mint az óvodában, hogy kinek a nagyobb, kinek lesz a show még jobban nagyobb show. Már szinte űrállomás az Aréna, Krúbi most már szőnyegen is repült, hát jöhet még itt valami ennél is több?! Már repülteti is magát, szőnyegen! Ezt csináld utánam Beton.Hofi, meg Azahriah, meg nemtom ki!”
Fotó: Facebook/Nagy Márton