Érdekes, az ugyanezen rendezvényen megjelenő szovjet egyenruhák, képek és szimbólumok még soha senkit nem zavartak

„Az úgynevezett rendszerváltás után 30 évvel tehát még mindig ott tartunk, hogy ahol megjelenik egy második világháborús német vagy magyar katonai vagy politikai jelkép, ott azonnal társul mellé az elhatárolódás és a törlés. Mint az most, a Kitörés 60 emlék és teljesítmény túra esetében történt.

Érdekes, az ugyanezen rendezvényen megjelenő szovjet egyenruhák, képek és szimbólumok még soha, senkit nem zavartak. Ezekre hivatkozva idehaza még soha, sehol nem határolódtak el vagy tiltottak be semmit, és nem csak februárban. Még az úgynevezett »jobboldalon« sem szokott gond lenni a szovjet (lmbtq, blm, stb) cuccokból, amennyiben a megnevezés alatt a kormányközeli melegkonzervatív köröket értjük.

Oké, nem is akarom ezzel, mármint a »van ott szovjet is!« felkiáltással mentegetni az egészet. Hiszen azért az köztudott, hogy a rendezvény nem a szovjetnek állít emléket. Hanem a hősiesnek, a heroikusnak, az önfeláldozónak – a német és a magyar katonák példamutató hozzáállásának, vállalásának, harcának és kitartásának. Ezért indul a Várból, és pedig nem oda érkezik.

Ezért lehetséges, hogy az elmúlt évek, évtizedek tiltásai, elhatárolódásai, mocskolódásai oda vezettek, hogy az esemény Magyarország egyik legismertebb, széles körben elismert és több ezer embert megmozgató megemlékezésévé nőtte ki magát a túrával együtt. Valamint talán a legőszintébb rendezvénysorozattá. Nincsenek a »kötelező körök« a beszédekben politikusoktól, iskolaigazgatóktól, üres lelkű médiaszemélyiségektől és celebektől.

Csak a fáklyaként kitartóan lobogó tűz lángja ég, amelyet immár generációk adnak egymásnak Buda szűk utcáin és erdei ösvényein, valódi fénnyel töltve meg a körülöttünk lévő egyre nagyobb sötétséget.
Ez a kitörést választók és abban résztvevők igazi diadala.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd

***