Ballagunk együtt a vágóhídra

„Valahogy úgy vagyunk vele – gondolom nem csak én, sokan mások –, hogy racionálisan tudjuk, semmi okunk az optimizmusra, mégis hiszünk. Hiszünk abban, hogy az évforduló hoz valami újat, jobbat, hogy ér bennünket valami kellemes meglepetés...

Ám hamar kijózanodunk, elég pár nap és máris látjuk, tudjuk: csak az folytatódik, mint a mögöttünk hagyott évben. Hiába a sok jókívánság, a sok fogadalom, a lencsefőzelék. Továbbra is azok gazdagodnak, akik eddig, változatlanul azoknak van szerencséjük, akiknek eddig, a tolvajok lopnak, a kicsik lebuknak, a nagyokat semmi baj nem ér... És hát persze a politikában sincs változás: a hazugság változatlanul tort ül, a hazugokat semmi bántódás nem éri.

Igen: december 31-én, éjfél körül még reménykedünk: január 1. hozhat változást. De nem hoz. Sőt: 2024 még keményebb lesz, mint voltak az elődei. Keményebb lesz, mert választások jönnek, és mint minden választásnak, ennek – ezeknek – is nagy a tétjük. Mert látszólag az uniós szavazás kevés izgalmat vált ki, a legtöbb országban még csak különösebb érdeklődés sem kíséri, de nálunk ez másként van. A Fidesz eleve megnövelte az izgalmat, amikor összepárosította az önkormányzati választással, félretéve minden észszerű érvet, ráadásul azzal a hazug retorikával megspékelve, hogy ez így olcsóbb, és a kormány vigyáz a pénzünkre.”

Nyitókép: MTI/Soós Lajos