Nos annak az évnek a végén, amelyben előfordulhatott – csak találomra egy példa –, hogy az ország miniszterelnöke egy lovat ajándékozott annak a török elnöknek, aki Netanjahut rosszabbnak tartja Hitlernél, aki arról szónokolt, hogy a holokausztban a hatmillió zsidó elpusztítása kevésbé volt rossz, mint Izrael háborúja a Hamász ellen, aki a Hamászt nem terrorista szervezetnek, hanem hős szabadságharcosoknak nevezi, s akinek az országában az üzletek bejáratán ismét megjelent a régi figyelmeztetés, miszerint zsidókat nem szolgálnak ki, nos egy ilyen évet követően és a szuverenitásvédelemtől izmosodó jövő évet megelőzően boldog új évet kívánni voltaképpen azonos Rameau csembaló-darabjának kotkodácsolásával, vagy tán még inkább a János bácsi, János bácsi, keljen fel dalocska gyászindulóvá történő átlényegülésével. Én most mégis, csak azért is, mert szeretem a humort, s a zeneit kiváltképpen! És ajánlom az alábbi remek gyűjteményt, Gidon Kremernek és barátainak álláspontját a zenei humorról.”
Nyitókép: Facebook