Karácsony, a szülés ünnepe

„A karácsonyi történetet és a hozzákapcsolt szokásokat vallástól függetlenül ma is minden család valamilyen formában átörökíti. Ez nemzettudatunk, hazaszeretetünk, hagyományaink, szocializációs normáink egyik legfontosabb eszköztára. Isten, család és haza. A nő anya, a férfi apa, a gyerek gyerek. A karácsonyi hagyományok ezt újra világossá teszik, ha nem lenne elég világos. A társadalmi nemi szerepek és a biológiai nemből adódó lehetőségek különválasztása helyett ezeket újra egybeforrasztjuk. Ennek aktusai zajlanak a vacsoraasztalnál, és a hozzá vezető út során a konyhában, a boltokban, a lakástakarításkor. Ki ül az asztalfőn? Mind tudjuk.

Karácsonykor kibékülni látszanak egymással világnézetek, liberálisok, konzervatívok, baloldaliak egyaránt ünneplik a karácsonyt. A karácsony mindenkinek ugyanazt jelenti: a szeretet fontosságának hirdetését, mégiscsak összetartozunk. Jézus születésére hivatkozva visszatérni igyekszünk a kisgyermekkori állapothoz pár napra, amikor még a szüleinkbe vetett bizalomban élhettünk, és a szülők önzetlen gondoskodással és szerető figyelemmel fordultak gyermekükhöz. Elhisszük, hogy a béke lehetséges.

Minél nagyobb a társadalomban a bizonytalanság, annál inkább kapaszkodunk a család biztonságába, a karácsonyi béke annál fontosabb.
A segítő szakmákban és a kereskedelemben dolgozók jól tudják, hogy az időszakot fizikai bántalmazásig fokozódó összeveszések, depresszió és öngyilkossági késztetések, szélsőséges tivornyák, eszement pénzköltések, megszökő állami gondozott gyerekek is fémjelzik. A családtagok személyes, közösségi és társadalmi traumái élesebben kirajzolódnak, ha a családi biztonságról és a karácsonyi békéről kiderül, hogy illúzió. Prágában karácsony előtt pár nappal, apja után több egyetemistát megölt és megsebesített, mielőtt magával végzett egy fiatalember.”

***

Nyitókép: OMAR MARQUES / ANADOLU / ANADOLU VIA AFP