Annak viszont nem örültem, hogy végül a szélsőjobboldali Mi Hazánk párt nyújtott be a parlamentben hasonló tartalmú előterjesztést. Igaz, a nyilvánosság előtt elmondottak mindig közkinccsé válnak, szabadon lehet a leírtakat felhasználni bárkinek, nem élveznek védelmet. Az országgyűlésben elindult diskurzus esetében viszont ma még nem látható, hogy hoz-e a főváros helyzetét javító eredményt. Nehéz lenne ebben a pillanatban megmondani, hogy a hallottak alapján az egyes frakciók mit gondolnak. (Külön érdekessége a megszólalásoknak, hogy most azok a pártok szólalnak fel ellene, akik annak idején ezt a szabályozást védték. A jelenlegi szisztémáról például azt mondta az MSZP, hogy „részérdekek csataterévé silányította a Fővárosi Közgyűlést”, illetve eddig nem látott, borzalmas aránytalanságot teremt. Az LMP egyértelműen a listás választás mellett kardoskodott és elvetette azt az egyenlő választójogot sértő megoldást, amit most viszont védelmébe vesz. A Jobbik és a Párbeszéd alaptörvény-ellenesnek tekintette azt a jelenlegi rendszert, amiről néhány napja kijelentette, hogy nem akarja megváltoztatni.)
A vita sajátosságai mellett mindenképpen hasznos, hogy elindult a gondolkodás az „ország szívének” jövőjéről. Érdemes lenne egy kicsit kilépni a szokásos Fidesz-baloldal, kormány-ellenzék kettősségből és megpróbálni elsősorban azt megvizsgálni, hogy mi szolgálja Budapest érdekét, fejlődését. 150 éves gyönyörű fővárosunk megérdemelné a kitüntetett figyelmet. Remélem, hogy a politikai élet szereplői meg fogják találni ezt a megoldást.”
***